Piroska életében megjelenik a férfi, mégpedig úgy, mint minden lánygyerek életében, az első férfi: az apa formájában. És a mese azonnal megmutatja a gyereknek a férfi-apa mindkét formáját. Egyik a farkas, a csábító férfi-apa, akiről hiába szeretnénk mi, anyák nem tudomást venni, ettől még nagyon is létezik. Ez az apatípus romboló, pusztító, kártékony. A másik férfi-apa típus: a vadász, a jó apa, aki védi, óvja gyermekeit, gondoskodik róluk, és ha kell, gyermekei segítségére siet.   Egy ideig Piroska maga is élvezi, hogy „letért a helyes útról", amikor azonban az események komolyra fordulnak, képtelen a problémát megoldani, nem elég érett hozzá, majdnem a kaland áldozatává válik.   A gyerek megtanulja a meséből, hogy a csábításnak, bármilyen vonzó is az, ellen kell tudjon állni. Nem szabad olyan kalandokba bocsátkoznia, amelyek következményeinek elviselésére még nem elég felkészült. És hogy talán némely dologban igazuk lehet a szülőknek is. Piroska továbbra is látogatni fogja a nagymamát, mert az erdő szép, érdekes, titokzatos, érdemes ismerkedni vele, de már tudja, egyelőre csak a számára kijelölt úton nem érheti „baj". (...)   „…és boldogan éltek, amíg…" Mi a boldogság a mesékben? Mitől lesznek boldogok a hősök? Miért vállalnak kalandot, nélkülözést, veszélyt? A kincs, a hatalom csak átmeneti célok. Az igazi jutalom, amiért a mesehős harca folyik, amitől aztán boldogan él: kedvesének megtalálása. Nem kis tanulsága ez a meséknek. Számomra azt mondja: a legnagyobb érték, amire az életben szert tehetünk, a szép emberi kapcsolatok. És ha ez még mese is lenne, én hiszem, hogy a mesék nem hazudnak.