Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.   Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra , a tórnácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun ,mindig messzebb és messzebb.   Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl. - Megeszlek te vajaspánkó! - Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked!   A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket: Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól,asszonyomtól Mért féljek nyúl tőled? Megszököm előled! S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.   - Megeszlek te vajaspánkó! - Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked. És fújni kezdte: Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól,asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Miért féljek farkas tőled ? Mindjárt megszököm előled!   S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult,gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot. - Megeszlek te vajaspánkó! - Ne egyél meg tányértalpas,ugyan miért is ennél meg?   S a vajaspánkó már rá is kezdte: Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól,asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Miért félnék medve tőled? Megszököm mindjárt előled! S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult,gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka. -Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy! De a vajaspánkó már rá is kezdte: Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól,asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Mackó Miska úrtól, Miért féljek hát tetőled? Megszököm könnyen előled!   - Felséges ének! - szólt a róka. - Csak az a baj, hogy megöregedtem, kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra,s fújjd el mégegyszer. Nagyon jól esett a vajaspánkónak,hogy így megdicsérték az énekét.felugrott a róka orrára és újrakezdte: - Vajaspánkó a nevem…..   Abban a pillanatban a róka - HAMM - bekapta. Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna! „Itt a vége,fuss el véle,kerekerdő közepébe!”