A mese lélektana
Sokan kérdezik, hány éves kortól mesélhetnek a gyermeküknek. Kételkednek benne, hogy érti-e már, oda tud-e figyelni, van-e értelme hosszabb meséket mondani a gyermeknek.
Jogos felvetés, mégis azt mondom, minél hamarabb, annál jobb. Már a pocakban el lehet kezdeni. Mert a mesélés mint jelenség, segíti, stabilizálja a kötődés kialakulását.
Természetesen egy kisbaba a konkrét történetet még nem érti, és a két éves gyermek figyelme is csak 5-10 percig köthető le.
A lényeg az a rítus, ahogyan mesélünk.
Szeretettel, törődéssel, miközben összebújunk a gyermekkel.
|
A mese fejlesztő hatása
A mesélés segíti a gyermek nyelvfejlődését, a szókincs bővülését. A kisgyerekek megpróbálják ismételni az elhangzottakat. Eleinte a ritmusosabb versikéket, énekeket jegyzik meg könnyebben, de később a többször ismételt meséket is visszamondják. A mese fejlesztő hatással van a figyelem-koncentrációs képességre, fejleszti az érzelmi intelligenciát és a képzeletet. Megfigyelhető, hogy idővel egyre jobban tudnak koncentrálni a hallottakra, könnyebben felveszik a történet fonalát, érdeklődőbbé válnak. A mesében tapasztalt jó és rossz, a jó győzelme, az érzelmek megjelenése, a rossz érzések leküzdése segítenek a gyermeknek megérteni a valóságot is, és az érzelmek mesén keresztül történő megélése az érzelmi intelligencia fejlődését segíti.
Tévhitek a mesével kapcsolatban
A meséléssel kapcsolatban számos tévhit felmerül a felnőttekben. „A mesék többségében túl sok az agresszív jelenet!” Ha jól belegondolunk, van igazság alapja ennek az állításnak. Még a legismertebb mesékben is komoly agresszív jelenetek játszódnak. A farkas hasát felvágják, telerakják kővel. Felnőtt szemünkkel látjuk a véres jelenetet, az emberölés, állatkínzás ijesztő látványa tárul elénk. DE! Nem véletlenül írtam, hogy felnőtt szemmel! A gyermekek nem látják ilyen naturálisan a történéseket. A kicsik nem a vért meg a hasfelvágást, hanem a jó győzedelmeskedését élik meg leginkább. Ők egy fantázia-szemüvegen keresztül látják a világot, és így tanulják meg elkülöníteni a jót a rossztól.
Másik közkedvelt tévhit, hogy „A happy end csak áltatja a gyermeket! A valóság nem ilyen!”Így szól ismét a felnőtt. Holott a gyermek érzékeny lelkivilágának nagyon sok megerősítésre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja, az élet igazságos. Nem szabad a gyerekeket megfosztani ezektől az illúzióktól. Csak a világról való negatív vélekedést erősítjük így benne. A mesék által megélt fantáziavilág a gyermekkor szerves része. A realitásérzék idővel úgyis kialakul, ne sürgessük!
Gyógyító mesék
A mese kommunikációs eszköz. Út a gyermek lelkivilágának megértéséhez. A mesélésen keresztül feldolgozhatóak, megérthetőek a napi események. A mesefigura is elmegy az oviba, ahol játszik a barátaival, de délután a szülei hazaviszik. A mesékben sokszor megjelenik az a téma, amely éppen a gyermeket foglalkoztatja. Ha történt vele mostanában valami, akár jó vagy rossz dolog, jobban kifejeződhet így mint élő szóban. A kistestvér érkezését, egy halálesetet vagy akár a válást is segíthet feldolgozni, ha a meséken keresztül közelítjük a témát. Egy dologra azonban vigyázzunk! Nem szabad az akaratunkat ráerőltetni a gyermekre. Csak addig mélyüljön el egy téma, ameddig a gyermek is befogadó.
|
|