Nincsenek gyógyító mesék! Vagyis csak azok vannak. Gombocska története egyike a leghatásosabbak közül. Ha kell, csupán egy kedves történet egy elveszett plüssmackóról, ám komoly veszteség, gyász idején segítséget is nyújthat.   Amióta a biblioterápia (legegyszerűbb meghatározása szerint: „könyvekkel segítés”), azon belül is a meseterápia egyre népszerűbb, nemcsak híveinek száma nőtt meg, de azok tábora is, akik – mint minden „csodaszertől” – gyors és lehetőleg minden energiabefektetés nélküli eredményt várnak tőle. Ők teszik fel az afféle kérdéseket, hogy „Mit meséljek a gyereknek, ha éjszakánként bepisil?”, és őket a legkönnyebb megvezetni felelőtlenül gyógyítást-gyógyulást ígérő mesegyűjteményekkel.   Nincsenek csokorba szedhető gyógyító mesék, nem írhatók fel receptre, hogy ezt tessék reggel és este felolvasni, és megszűnik az ágyba vizelés – mert nincsen csak úgy ágyba vizelés sem, hanem lelki problémák vannak, minden gyereknél más és más, amelyekre különböző gyógyírt kell találni. És persze léteznek gyógyító mesék, amelyeket akár éjjel-nappal mondani, hallgatni, olvasni kell. Lehet az a „mese” a Jancsi és Juliskától kezdve a Vacskamati virágján át a Bovarynéig bármi, hiszen „a megfelelő történet a megfelelő időben olyan, mint a nyíl, mely szíven üt. Képes megtalálni és megragadni az olvasóban (vagy a hallgatóban) rejtőző dolgokat, a titkos sérelmet, vagy dühöt, vagy a várakozó, fájdalmasan felszínre kívánkozó szükségletet” (Bruce Colville). Gombocska, az elveszett plüssmackó története igazi gyógyító mese: a lelket gyógyítja, vigaszt nyújt.   Egy gyerek életében nem kis szomorúságot okoz kedvenc játéka elvesztése: ez történik a mese hősével, Fannival is, aki biciklizés közben hagyja el Gombocskát. Egész napos szomorkodás után anyukája azt javasolja neki, írjon levelet Gombocskának; nem biztos, hogy hazajön, de biztosan válaszolni fog.   Ez a „biztos” ígéret a felnőtt olvasóban afféle felnőtt mesterkedés lehetőségét veti fel (nyilván anyuka fog válaszolni Gombocska nevében) – de milyen fontos olykor egy kis közvetítés a gyerek és a csoda között! A könyv természetesen nem tér ki a részletekre, csak arról tájékoztatja az olvasót, hogy egy nap Gombocska valóban válaszolt Fanninak. Fanninak sehogy sem jött álom a szemére. Végül fölkapcsolta a lámpát, előkotort egy szép papírt meg néhány színes ceruzát, és nekilátott levelet írni:   "Drága Gombocska! Jól vagy? nem ütötted meg magad? Nagyon sajnálom, hogy elvesztettelek. Igazán nem akartam. Ugye nem haragszol? Folyton rád gondolok. Nagyon hiányzol. Szeretettel: Fanni"   A levél hátoldalára pedig lerajzolta magukat, amint együtt bicikliznek. Nagyon szépen sikerült. Borítékot keresett, és ezt írta rá: "Barátomnak, Gombocskának". "Holnap reggel elviszem a postára" - gondolta, és az éjjeliszekrényére tette, majd elégedetten elaludt.   Amikor felébredt, a levelet sehol sem találta. Egyszerűen eltűnt. Hová lehetett? Kereste az ágy alatt, az éjjeliszekrény mögött, de sehol semmi. Mamit is megkérdezte, hogy nem látta-e, de ő csak a fejét ingatta, hogy sajnos fogalma sincs. "Ez bizony különös" - gondolta Fanni. "Vajon Gombocska megkapja egyáltalán?" Nem nagyon hitte, de azért mindennap reménykedve leste a postaládát.   Egyik reggel, amikor álmából ébredezett, legnagyobb meglepetésére egy levelet talált az ágya mellett. "Hát ez meg hogy került ide?" - kérdezte csodálkozva. A borítékon szépen rajzolt betűkkel az állt: "Legjobb barátomnak, Fanninak".     És a mese itt fordul igazán csodába (hagyjuk a felnőtt olvasó racionális magyarázatát!): egy éjjel, amikor Fanni elhatározza, hogy kilesi a mágikus levelek titkát, különös utazás részese lesz, és egyszer csak a Plüss Planétán találja magát. Itt élnek azok a játékok, „akiknek éppen nincs munkájuk, vagy már nyugdíjba mentek, esetleg szabadságon vannak” – mindannyian leveleznek valakivel –, és itt él Gombocska is.   Ez a találkozás szólhat az örök barátságról, de sokkal többről is akár. Egy olyan gyerek számára, aki komolyabb veszteséget volt kénytelen átélni, akinek szembesülnie kellett a halál visszavonhatatlanságával, annak az egyébként nem túl lírai nevű Plüss Planéta egészen mást jelent: mennyországot, valamiféle odaátot, a viszontlátás reményét és a soha el nem múló szeretet ígéretét.  Forrás: meseutca.hu