Próbaképp Piroska történetét rendeltem meg Baranyai András, Takács Mari és Kárpáti Tibor variációjában. A másik két kötetet Rutkai Bori és Balogh Andrea illusztrátorok jegyzik. Balogh Andrea képei nem igazán nyerték el a tetszésemet, számomra túl szigorúak, a történetmesélése pedig inkább egy brutális krimiére emlékeztet. Megkockáztatom, a fa mögött szórakozottan virágot szagoló farkas, aki aztán a nagymamával a hasában krimit néz a tévében, inkább egy pszichopata sorozatgyilkosra hajaz, mint mesehősre. Viszont ez a darab kiválóan alkalmas például arra, hogy középiskolásoknak vagy felnőtteknek mondja újra Piroska történetét. Rutkai Bori színes, mozgalmas illusztrációi a német középkor hangulatát idézik meg – valamiért Till Eulenspiegel jutott róla eszembe meg Kasperl –, jól, részletesen mesélik el a történetet, de nekem személy szerint nem tetszik ez a fajta ábrázolásmód és nem is szeretném pontosan mesélni a történetet. Ez a könyvecske azoknak való, akik a klasszikus mesét klasszikus előadásmódban szeretnék elmondani. Kárpáti Tibor  Little Red Riding Hoodja viszont itt fekszik az asztalon. A számítógépes játékokat alapul vevő illusztráció kis kockapixelekből alakítja a történetet. A hátsó, belső borítón aztán megtaláljuk a kikicsodát, már aki nem jött volna rá, hogy a kiscsirke formájú piros kockák lennének Piroska. Bizonyos képek és formák, ahogy oldalpárok is ismétlődnek. Kárpáti kevés képpel dolgozik, egyszerűen mesél, de pontosan. Az angol nyelvű változatban, ahogy ezt jó érzékkel észrevette, különösen fontos, hogy viccesen és eladhatóan, de aprólékos pontosan mondja el az eredetiként lejegyzett történetet. A nagyóvodás és kisiskolás korosztályoknál a kötet biztos befutó. Takács Mari Le Petit Chaperon Rouge, azaz a francia címet viselő kötetének meghökkentő a borítója. Elsőre egy szempár jut eszünkbe róla – nekem legalábbis –, pláne, ha tudjuk, hogy Ivándi Gáborral közösen jegyzik a Gyerekszem című kötetet. De nem, Takács Mari úgy döntött, madártávlatból vizsgálja a történteket, és a szereplők feje búbját, esetleg oldalnézetét mutatja csak meg. A számítógépes grafika segítségével letisztult, erőteljes képeket a színválasztásával enyhíti. Különösen tetszett, hogy csakúgy, mint Kárpáti Tibor, az ismétlések és apró változtatások segítégével mélyíti a történetet. Olyan képi poénokat alkalmaz, amely némelyike csak visszalapozással válik értelmezhetővé. A négyzet, pontosabban téglalap alakú síkidomként megjelenő vadász oldalnézetben ábrázolva és a szintén téglalap alakú, oldalnézetben ábrázolt farkas egyike ezen megoldásoknak. Gondoljunk csak a bettelheimi értelmezésre! Utoljára hagytam a kedvencvemet. Baranyai András Rotkäppchenjét a harang alakú Piroskával és a  gülűszemű, de amúgy szimpatikus farkassal. A legviccesebb kis kötete ez a sorozatnak. Képi világában rokon a szintén Baranyai András által illusztrált Emese almája című kötettel (Kiss Ottó). A régi füzetlapokra „rajzolt“ történet szintén mértani formákkal dolgozik, csak nem egészen úgy, mint a fentiek. A nyilakkal és pontosan lehatárolt területekkel mesélő vicces rajzok mögött megbújó történet azonban cseppet sem vidám.  Piroska és a farkas története eleve elrendelten robog a baljós végzet felé. A végzet azonban mégis vicces, ahogy a vadász ablakot nyit a farkas hasán, s mint a tévéből, kikukkant onnan a nagymama bemondó. Összecseng ez bennem a Once Upon a Time Piroskát mesélő részével és az érzéssel, amikor a film megnézése után percekig csak ültem és hangosan nevetve hitetlenkedtem. Persze biztosan nem új az ötlet, de nem akarom lelőni a poént azoknak, akik még nem látták. Az egyszer biztos, hogy én személy szerint legtöbbet Baranyai Piroskáját fogom mesélni, de biztosan előkerül a közeljövőben a többi kötet is. És legközelebb biztosan a Hófehérkét szerzem be, mert tudni akarom, mit csináltak a Csimotánál Snow történetével. De azért nekem marad a személyes kedvencem Darvasi Farkas Bélája (Trapiti), aki – mint tudjuk – megszökött a meséből, mert a meseírók nem vették figyelembe a kérését, és vaníliaízűen hagyták Piroskát meg a nagymamát is. És azóta is Kavicsvárott él és fütyül a predesztinációra meg a mese törvényeire.

Forrás: konyvmutatvanyosok.wordpress.com