A könyv olvasása közben végig olyan érzésem volt, mintha az ég tele lenne sötét felhővel, emiatt igazán baljóslatú, feszült hangulat volt bennem, de közben először csak egy, majd egyre több helyen áttör a felhők között a napsugár, azt mutatva, hogy talán jóra fordulhatnak a dolgok.
A történet Írországban, egy észak-déli határ menti kisvárosban játszódik. A tizennyolc éves Fergus nyarát követhetjük nyomon, azt a nyarat, amikor a gyerek Fergus férfivá érik, vagy legalábbis elindul a férfivá válás útján. Mindennapjaikat beárnyékolják a Provisional IRA nevű szervezet robbantásáról szóló hírek, és azt sem egyszerűsíti le Fergus és családja életét, hogy bátyja, Joe a Maze börtön foglya, és csatlakozott az éhségsztrájkolókhoz.
Fergus közben próbálja élni az életét, vezetni tanul, segít édesanyjának, vigyáz a húgaira, látogatja a bátyját a börtönben, miközben az érettségi vizsgáira is készül. Aztán nagybátyjával, Tallyval megtalálják a tőzegben a kislány holttestét, akivel Fergusnak valamiféle misztikus kapcsolata alakul ki, és innentől kezdve Mel történetét is megismerhetjük. Ami nagyon meglepő és fájdalmas volt, de tele szeretettel.
Fergus életébe betoppan két hölgy, akik révén különleges kalandokban lesz része, beköszönt életébe az első szerelem, és barátságot köt egy ellenséges katonával. A futárkodást a bátyjáért vállalja el, miközben végig küzd a lelkiismeretével, mert miközben kényszerből vállalta, végig a béke gondolata uralkodott a fejében.
Nagyon szerettem olvasni a nagybátyjával töltött órákat, a beszélgetéseiket Owainnel, a szeretetteljes évődéseket a húgaival, és nagyon szívembe lopta magát a bátyjáért való aggódása miatt. Az édesanyjával való törődése is azt mutatta, hogy inkább már felnőtt, mint gyerek. Az Írországi tájat végig magam előtt láttam, pedig nem emlékszem, hogy konkrétan tájleírásokat olvastam volna, ez Siobhan Dowd harmonikus, finom stílusát dicséri.
Miközben olvashatunk az éhségsztrájkolókról, a politikai foglyokról, az ír szabadságharcosokról, családi tragédiákról, mindenképpen meg kell említenem még azt a kedves humort, ami végig ott volt a könyvben, a napsugarak számát növelve.
Nagyon szép történet volt, tele feszültséggel, egymás iránti megbecsüléssel és szeretettel, a gyerekkor szépségeivel, kalandjaival és a felnőttkor gondjaival, nehézségeivel, felelősségével.
Forrás: Könyvutca blogspot
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
