A Lengemesék újabb kötete az ősz megannyi szépségét és az évszakváltással járó tennivalókat mutatja be a zöldbőrű lengék fordulatos történetén keresztül. A lengéknek ötezer átvonuló füstifecske számára kell pihenőhelyet biztosítaniuk az ősz első napján. A kedves madarak között Vilkó örömmel ismeri fel régi barátját, Kormost, aki időközben megházasodott és apa lett. A legkisebb fióka, Szurtos azonban megbetegedett, és ezért nem tud a családjával Afrikába repülni. Vilkó azt reméli, hogy nagyapó meg tudja gyógyítani a kis fecskét, ám ez korántsem bizonyul olyan egyszerűnek, mint azt gondolta… Szúnyoglakoma, békaderbi, őszi nagytakarítás, makkszüret vár még ezután vidám, segítőkész, időnként rosszcsont főhőseinkre, akik nem is sejtik, hogy a tó túlpartján élő harácsok támadásra készülődnek ellenük... Az igényes kivitelezésű kötetet ezúttal is Timkó Bíbor kedves, mozgalmas, színvilágukban is az őszt idéző illusztrációi kísérik. Berg Judit sok-sok hasznos ismeretet beleszőtt a fordulatos, olvasmányos történetbe, amely remek szórakozást ígér a 8-11 éves gyerekeknek. egypercek.blog.hu A Lengemesék többi részét nem ismerem, igazából csak belecsöppentem ezeknek a nádasban élő tavilényeknek az életébe. Érdekes és összetartó közösségi életük van, tetszik, ahogyan segítenek egymásnak, és megszervezik az életüket. Szükségük is van erre, hiszen picik, és vannak ellenségeik. Kedvenc részem az elején, amikor megmentik, a fecske fiókáját, és a téli készülődés, sürgés-forgás az Öreg Fűzbe való beköltözés előtt. Kedvesek ezek a zöldes vízilények – bátrak, önfenntartók, összetartók, saját szabályaikkal, szokásaikkal. Jó volt betekinteni, szép, harmonikus, természet közepén zajló életükbe: érdekes volt, hogy nádirigókon lovagolnak, makkokkal töltik védekezésre való ágyúikat. Nagyságukat tekintve olyanoknak képzeltem a lengéket, hogy a fejük kb. diónagyságú lehet. (Füttyös) Vilkó lengefi sokszor vakmerő bátorsága szimpatikus, pl. különösen tetszett az a cselekedete, amikor szúnyogcsalogató kenőccsel kente be a haját, de számomra sok volt. Nem hiszem, hogy mindenben ő a megoldóember. Szerintem nem túl jó ötlet csak egy hősre kihegyezni egy történetet (főleg ami négy részből is álló sorozat), mert így hiába van a többi szereplő, eltörpülnek, elhomályosodik alakjuk egy zöldfülű, akarom mondani, még nem bebarnult hajú fiúcska tetteitől. Pedig „nagy csóka” a nagypapi, és kedves lengelány Lile is, akiket szerettem volna még több oldaláról is megismerni. Vagy akár Táltos vagy Danka Dani barátját. Bár nem vagyok ínyenc, de szívesen megkóstolnám a pattogatott békelencsét… Timkó Bíbor rajzait már nem először látom, nem rajongtam értük eleinte, de kezdem megkedvelni – főleg a kis aranyos nézésű, élénk tekintetű arcábrázolásait.      VISSZA A NAGYOVISOKHOZ>>