Ami ugyanúgy egy elképzelt jövőben játszódik, mint Az emlékek őre. Csak ennek nem egy kisfiú, hanem egy édesanyját éppen elveszítő, testi hibával született tizenéves kislány, akinek hirtelen szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a közösség tagjai számára nemkívánatos személlyé vált. Már akkor ki akarták tenni a mezőre, hogy felfalják a vadak, amikor meglátták, hogy kicsavarodott lábbal született. Ez a mozzanat némileg emlékeztet a spártaiak módszerére, akik rövid úton megszabadultak a gyengéktől, a betegektől és a hibás egyedektől. Mondhatni, megtisztították népüket a felesleges sallangoktól. És azokkal sem bántak éppen kesztyűs kézzel, akiket nem löktek ki maguk közül. Nevelési módszerük mai szemmel nézve kifejezetten szigorú, mégis a maga módján eredményes volt. A Valahol, messze című regény főszereplője is ilyen sorsa jutott volna, ha édesanyja a születése pillanatában nem szállt volna szembe a közösséggel, és nem használta volna fel saját édesapja hatalmát és befolyását célja elérése érdekében. Ezen tette miatt mindig is szálka volt a többi ember szemében. Pedig a kislány egész életében igyekezett bebizonyítani, hogy hibás lábai ellenére is a közösség hasznára tud tenni. Ennek ellenére egész életében kirekesztettként, a gúny és gorombaság céltáblájaként kellett élnie. Minden nap szembesülnie kellett a falubeliek gúnyos tekintetével, rosszindulatú megjegyzéseivel. Ám édesanyja mindvégig mellette állt. Ha születése előtt nem veszítette volna el az édesapját, egészen biztosan ő is segítette volna a kislány útját. Csakhogy meghalt egy vadászat során. Pedig az egyik legjobb, legügyesebb vadászként tartották számon… Amikor azonban Kira (így hívják a kislányt) édesanyja meghal, egy csapásra minden megváltozik. Csak éppen azt nem lehet tudni előre, hogy milyen irányba. Első ránézésre ugyanis Kira majdnem mindenét elveszíti. De szerencsére csak majdnem mindenét… Megmarad egy-két használati tárgya, megmarad egyetlen barátja, és megmarad a tudás, amit édesanyjától kapott. Amit, igaz ugyan, hogy még tökéletesítenie kell, de végre a közösség javára használhat. Amivel végre elérheti, hogy ne csupán megtűrjék, hanem el is fogadják az emberek. Csakhogy az élet nem olyan szép és egyszerű, ahogy azt gyermekként sokan elképzelik… Lowry legújabb regénye igazán érdekes, ám meglehetősen kényes kérdéseket boncolgat. Vajon értékes tagja lehet-e a közösségnek egy testi hibás ember? És vajon jó-e az, ha egy közösségben mindent egy bizonyos csoport irányít, akik megmondják, mi volt, mi van, sőt azt is, mi lesz? Akik saját elképzeléseik szerint alakítják a dolgokat, és elfogadhatatlannak tarják, ha valaki másként gondolkodik. Vagy másmilyen. Vagy aki sejti, vagy tudja, hogy valahol, messze létezik egy más, egy emberibb világ… Galgóczi Móni Forrás: ekultura.hu