Az emlékek őre (3) - Hírvivő
Galgóczi Tamás 2016.08.12. 15:31
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár. Animus, 2007., 168 oldal
Az emlékek őre nem önálló regény volt, hanem egy trilógia kezdete. A most kiadott Hírvivő pedig a befejezése. A Kira „előéletével” foglalkozó középső rész még hátra van (Gathering Blue), de majd egyszer talán arra is sor kerül.
Akik olvasták a magyarul 2001-ben megjelent Az emlékek őrét, azok tudják, különös világba vezet bennünket az 1937. március 20-án született írónő.
Egyszerre ifjúsági regény és különös sci-fi/fantasy keverék, amiben a fantasy nem mitikus szörnyek vagy nagy erejű varázslók szerepeltetését jelenti, hanem természetfeletti történéseket.
|
Kicsit hasonlóképpen Harry Harrison trilógiájának zseniális nyitódarabjához (Halálvilág), a problémát itt is az emberi közösséget övező természeti környezet ellenséges mivolta okozza. A regényben bemutatott falu körüli erdő előbb-utóbb minden áthaladó emberrel végez – ami persze alapban meghatározza a környező településekkel történő kapcsolattartást.
A világról egyébként nem sokat tudunk, személy szerint világégés utáni szétszórt népességtöredékek laza halmazára tippelek, amire egyrészt a lecsökkent technikai fejlettség, másrészt a konzervatív, elnyomó irányítás a jellemző. Ezen kívül még van pár meg nem magyarázott momentum – mint például a cserepiac mibenléte – melyek csak fokozzák a titokzatosság légkörét.
A kötet főszereplője a tinédzser Matty, aki meglehetős biztonsággal közlekedik az erdő ösvényein (többnyire a helyi vezető üzeneteit viszi), ezáltal nélkülözhetetlen szerepet tölt be a falu életében. Általában az ő szemszögéből ismerjük meg azokat az eseményeket, melyek alaposan felforgatják a falusiak életét.
Mint Lois Lowry korábbi művei, a Hírvivő is többolvasatú. Ha úgy akarom egy izgalmas regény, ahol veszélyek sora leselkedik a főhősre, míg eljutunk a befejezésig. Ellenben vitathatatlan moralizálással is bír, elég, ha csak az erdő és a közösség kapcsolatára gondolok. Aztán ott van a választás lehetősége, amikor eldönthetjük, jót vagy rosszat cselekszünk, ártunk vagy segítünk másoknak. Mindez persze cseppet sem szájbarágósan, éppen annyira elrejtve, hogy a tizenéves olvasó – ha kedve tartja – ezen is elfilózhasson.
Galgóczi Tamás
|
|