Vajon miért olyan fontos teremtmények a bajuszok, hogy saját toplistájuk is van? Vig Balázs Három bajusz gazdát keres című mesekönyvében megválaszolja e kérdést, ugyanis lerántja a leplet a bajuszok viselt dolgairól, sőt azt is kinyomozza, hogy a híres embereket a saját bajuszuk tette híressé. Merthogy a bajuszok csudálatos teremtmények! Nemcsak palástot viselnek, akár a királyok, és csákányt forgatnak, akár a bányászok, hanem beszélnek (Mit beszélnek?! Rongyosra rojtozzák a szájukat!), énekelnek, muzsikálnak, sőt, ha úri kedvük úgy tartja, világot járni indulnak, és olyan kalandokba keverednek, hogy azokat egy hétpróbás betyár is megsokallaná.   Vig Balázs három bajusszal keveredett közelebbi ismeretségbe mesekönyvének megírása során, így magától értetődik, hogy e három bajusznak fontos szerepet osztott készülő alkotásában. A kötetet lapozgatva mi, olvasók is megismerhetjük Pöndöri uram csodaszép, Fancsali uraság csodahosszú és Hóborti úr izgő-mozgó bajuszát, név szerint Kunkori komát, Harcsa szomszédot és Kedves bajuszt. Miután e három szőrcsomó – vagy fogalmazhatnánk úgy is: szőrmasni – körbekalauzol bennünket a varázslatos Születésnapfalván, elkísérhetjük őket egy-egy kalandos vándorútra, melyek során Kunkori koma Torzomborzi komává válik, tejet iszik és a szomorú zsiványok közé áll, Harcsa szomszéd feleséget keres, Kedves bajusz pedig a városba szökik, ugyanis trombitaművésszé szeretne válni. Vig Balázs szerző úr persze nem szándékozott e nevezetes bajuszok által háttérbe szorulni, saját magát is beleírta a történetbe, mégpedig a bajuszfóbiás Író úr személyében, akinek nemcsak a bajuszok iránti ellenszenvét, hanem saját félénkségét is le kell küzdenie. Ebben segít neki az orra alá telepedett Kedves bajusz, aki van annyira önfejű (netán önbajszú?), hogy ha úgy tartja kedve: trombitálgat vagy csálén konyul, esetleg szemtelenül belelóg a levesbe. Kettejük civódása, majd szövetségre lépése egy izgalmas, közös kaland kezdete. Hogy hogyan végződhet egy ilyen Vig Balázs-féle világjáró bajusztúra? Épp ahogyan elkezdődött: mosollyal, kacsintással, bajuszpödörgetéssel. Mindezek Balázshoz hasonlóan víg, rajzos kedvű krónikása Kárpáti Tibor, aki az ábrák nyelvére fordította e kunkori történetet.   Csík Mónika Forrás: irocimborak.blogspot