Stian Hole díjnyertes Garmann-sorozata vagy -trilógiája a Garmann titkával magyarul is teljessé vált. A harmadik kötet körülbelül ugyanolyan, mint az előző kettő: rövid, szórakoztató történet egy kisfiúról, akinek gondolataival, érzéseivel és cselekedeteivel a gyerekek könnyedén tudnak azonosulni.    Garmann titkában a kisfiú ugyanaz a visszahúzódó, csendes srác, mint aki korábban volt, és éppen ettől különb, mint a többi gyerek.     Garmann újra nőtt egyet, és fejlődött is. A második kötetben megismert rosszcsont Rony eltűnt az életéből: bár a könyv lapjain az egyik képen még felbukkan, a történetben nem szerepel. Az ikrek – Hanna és Johanna – még mindig ott vannak a közelében, sőt Johannával szoros barátságot köt a szőke kisfiú. A harmadik kötetben a közösen őrzött titok okozta mámorító érzés rátalál Garmannra. Garmann már iskolás fiú, aki megtanulta, hogy az iskola udvarán szünetben a legjobb csendben meghúzódni, és akkor nem bántja senki. Garmann ugyanaz a visszahúzódó, csendes srác, mint aki korábban volt, és éppen ettől különb, mint a többi gyerek. Ez már a második kötetben is megmutatkozott, amikor a hallottak ellenére ő mégiscsak vonzódott az öreg bélyeggyűjtőhöz (értelmezhetjük úgy is: vonzódott a korábban még nem tapasztalt, ismeretlen, felfedezésre váró dolgokhoz), és neki lett igaza, hiszen egyrészt egy új barátra lelt, másrészt új ismeretekre tett szert. Nincs ez másképp az iskolássá cseperedett Garmannal sem.  A nemzeti ünnep alkalmából tartott parádé – amelyen az ikrek ünneplőbe öltözve a menet élén vonulnak – Garmannt nem igazán érdekli, így kapva kap az alkalmon, és szó nélkül követi Johannát az erdőbe. A kislány egy furcsa tárgyra bukkant egy tisztáson, és ezt a titkot csak Garmann-nal osztja meg. A gyerekek fantáziája szárnyakra kel, különböző elméleteket társítanak a feltehetően egy repülőgépből származó fémdarabhoz, berendezik, játszanak, megmártóznak a közeli tó vizében. Az erdei kirándulást később többször is megismétlik, míg aztán Garmann életében először elcsattan az első puszi vagy csók is – a pillanatot a szöveg nem, csak egy rajz örökíti meg, és az nem egészen egyértelmű, ám az önmagában elég beszédes, hogy a négy éves kislányunknak ez a mozzanat tetszik a legjobban a könyv lapjairól. Stian Hole díjnyertes Garmann-sorozata vagy -trilógiája a Garmann titkával magyarul is teljessé vált. A harmadik kötet körülbelül ugyanolyan, mint az előző kettő: rövid, szórakoztató történet egy kisfiúról, akinek gondolataival, érzéseivel és cselekedeteivel a gyerekek könnyedén tudnak azonosulni. Nem tanmese, nem feltétlenül oktatni szeretne, bár azon ne lepődjünk meg, ha a gyerek közben megkérdezi, hogy mi az az űrhajó vagy hogy ki volt Gagarin. A könyvet maga a szerző illusztrálta, és a rajzok minden pénzt megérnek. A három kötet közül talán a harmadik a legszínesebb, éppen a helyszínnek köszönhetően. Az erdő valósággal pompázik a könyv lapjain. Hole sok apró részletet elrejtett a rajzokon, így például jó mókának bizonyult az is, hogy a gyerekkel közösen megpróbáltuk megkeresni az összes állatot egy adott oldalon. Elárulom: több van, mint amennyit egy felnőtt szem elsőre pillantásra felfedez. Stian Hole alapvetően grafikus. A Garmann-könyvek mellett három másik gyermekkönyvet írt és illusztrált, a legutóbbi 2015-ben jelent meg. Van egy olyan érzésem, hogy több Garmann-könyvre tőle már nem számíthatunk, noha – gondolom, hogy ezt minden olyan olvasó nevében mondhatom, aki bár a három kötet egyikét olvasta – ezeket a fajta illusztrált gyermekkönyveket nem lehet megunni. Reménykedjünk, hogy a többi könyve is megjelenik magyarul. Olvasóterem