Ördögbőr grófja - rettentő kalózmesék
Jeges-Varga Ferenc 2016.08.22. 00:34
Írta: Adamik Zsolt, illusztrálta: Mészely Ilka. Pozsonyo Pagony, 2014., 64 oldal
Kis esti kalózkodások
„Mesélj valamit, jó?” – mondja a fiú az apukájának Adamik Zsolt rettentő kalózmeséket egybegyűjtő könyvében. Gyerekkoromból ismerős a szitu, elalvás előtt nekem a bátyám mesélte a maga alkotta történeteit. Amit csak kértem, anyát és apát, a kedvenc játékomat, a hétköznapokat, azt ő mind beleszőtte.
Ma már a gyerekeinek gyártja elképesztő sztorijait, én meg maradtam a mások tollából származó könyveknél. Például Adamik Zsoltéból olvasok fel, amelyben a kisfiú azt kéri az apától fürdés előtt, hogy az esti mesében legyenek kalózok. S lőn, a kádból lesz Tengeróceán, a játékhajókból meg fregatt, árbocán a halálfejes zászlóval.
Azt megértem, ha valaki a rendőrökkel, a mentősökkel meg a tűzoltókkal szimpatizál – tisztességes szakma mind. De ki érti, hogy a betyárok, a brigantik, a vadvízi lókötők miért olyan népszerűek? Azok csak gyilkolnak, rabolnak és fosztogatnak. Talán azért szereti őket minden gyerek, mert a rosszaság fél egészség. Falábbal, fél szemmel, de a kormánykerék mögött fütyörészve, a messzeségbe merengve a legszabadabb az élet?
|
Az apáknak a kalózokról kell mesélniük, hiába minden tiltakozás. De nem olyanokról, akik egész életüket csak végigtanulják. Kit érdekel, hogyan készül a faláb vagy mi is az a tengerimalacológia? Lehet ugyan fontos a térképtan, a haditechnika meg az űrkutatás, de a kalóz attól kalóz, ha kalózkodik. Így hát apa mesélhet a csibészekkel zsúfolt Ferihajóról, a bárányfelhők mozsárágyúzásáról, s a fertelmes kalózdalokról.
Adamik Zsolt kalózregéit apa és kisfia beszélgetései vezetik be. Ezekben az egyezkedés mindig az aktuális meséről megy, de nem kell erővel kicsikarni az újabbat, egy icipici jár akkor is, ha apa fáradt, és akkor is, ha a gyereknek nincs hozzá kedve. Hát akkor a mesélőért vagy a hallgatóért van a mese? Naná, hogy mindkettőért: gyógyítja a felnőtt szíveket meg a gyermeklelkeket.
„Itt borzasztóság van!” – olvasható a könyv elejébe és hátuljába rajzolt térképen, vérvizeken innen a Kilikapudzsári dzsungelen túl. Adamik Zsolt leírhatja ugyan százszor is, ezerszer is azt, hogy rablás meg koncolás, kreálhat egy csomó vérrel kevert szót – de azért a Tengeróceán rettegett kompániája az egyik legszeretetreméltóbb banda a világon, a mályvaszigetiek vagy a birsszirtiek leigázott népe sem félelmében rikoltozik. Hanem azt üvöltik: „milyen fess egy kapitány ez az Ördögbőr grófja!”
Mészely Ilka kevés színből kikevert rajzaiban Ördögbőr grófja vérvörös kalpagban és gúnyában feszít, a Fekete Vész borzasztóan éhes kapitánya SivákMivák Károly kampós orrú, pattanásos, sápadt Napóleon-figura, a rettenetes Kiskartács kapitány zöld színben bújja a könyveket, Basabusa bácsi, a majdnem helyettes kapitány pödört bajszú, hordóhasú buktazabáló, Kivikövi főmatróz Rambótól leste el, hogyan kell viselni a fejkötőt, a vékonydongájú Csipacsabi pedig barna zekéjében számolgatja „pici pösznyi szigetén” az aranygarasait.
A kedves rajzok megtámogatják Adamik Zsolt szövegének humorát. A nyelvi játékok, a furcsán csavarodó nevek, a históriák felnőttnek a gyerekszobában szárnyra kapó fantáziáját dicsérik, mert a mese igazán csak úgy jó, ha együtt tudnak nevetni. Így még a tüskéshátú óriáscsúnyaság, a Mélyvízi Kreccsen is mókás figurának látszik – mind a 132 874 187 345 fogával együtt.
Bár a címszerep Ördögbőr grófjáé, de mindegyik vízi rabló kapott legalább egy főszerepet, még a kalózhajók réme, a Kalózügyi főelőadó ellenőrcápa is benéz a sztoriba. Az egyes történetek között nagy összefüggéseket ne keressünk, hiszen estéről estére az alkalom szüli a folytatást. Nagy mulatság kincset keresni, hajókázni, kalandokba keveredni. De az sem csoda, ha a legénység hirtelen hazakéredzkedik, mert hiányzik nekik minden, ami nem kalózság.
Most akkor sajnálni kell szegény főkalózt, mert újra árván hajózik a Tengeróceán közepén? Adamik Zsolt megnyugtat mindenkit, Ördögbőrbe belebújik megint a kalandvágy, és megy, amerre kedve tartja. A part mellett fregatt vesztegel, vérvörös vitorlákkal vár valakit. S amíg kalózhajó van, kalóz is biztosan akad. A mese pedig folytatódhat bármikor – ha úgy akarom.
Jeges-Varga Ferenc
Forrás: olvassbele.com
|
|