A Tisztaszívű Tamás titkos története valódi kis ékszer a gyerekkönyvek közt. Regény, csak éppen nem hivatalban, nagyvárosban, múltban vagy jövőben, hanem a Mesék Birodalmában játszódik. Illetve, hogy egészen pontos legyek: a Mesék Birodalmának határán kívül és belül.
A Birodalomba ugyanis csak a négy kapu (Északi, Déli, Keleti, Nyugati) valamelyikén keresztül lehet bejutni – és nem is léphet be oda akárki. Kizárólag a mesehősöknek van bejárásuk, nekik is csak a megfelelő menetlevél birtokában. Hogy azt meg honnan kapják? Hát a Mesehivatalból, ahol sorra írják a szebbnél szebb, izgalmasnál izgalmasabb meséket – persze figyelembe véve a költségvetési kereteket. „Tizenhét törpe… hát arról viszont szó sem lehet: mesénként legfeljebb hetet tudok biztosítani.”
A Beck által teremtett mesevilág olyan, mint egy kiterjedt hollywoodi stúdiórendszer, de sokkal több benne a varázslat. A Birodalom környékén élő emberek mesehősök, s alig várják, hogy az éj leple alatt valamelyik hivatali manó levelet csempésszen az asztalukra vagy a cipőjük mellé. A levél a Mesehivatal utasításait tartalmazza. Leírják benne, hogy a hősnek melyik kapun kell belépnie a Mesék Birodalmába, s ott hová kell eljutnia, milyen szerepe van az éppen akkor írt mesében: királylányt megmenteni, sárkányokkal megküzdeni vagy éppen békát játszani. A mesegyári melósok nem válogatnak, többnyire boldogan tesznek eleget kötelességüknek.
Így él a Tisztaszívű család is a Birodalom mellett. Hét fiú és egy anya, az apjuk valahol eltűnt a Birodalomban… A testvérek közül a hat felnőtt fiú rendre komoly megbízásokat kap a Mesehivataltól, a legkisebb, Tamás, alig várja, hogy követhesse őket. Tizenkettedik születésnapja előtt ismét útnak indul az összes fivér, hogy megcselekedje, amit megkövetel a mese. Azt remélik, hogy a születésnapra mindnyájan otthon lesznek, együtt ünnepelnek. Ám valami rejtélyes oknál fogva a fiúk nem érnek haza…
Ahogy az már a mesékben lenni szokott, a legkisebbre, Tamásra vár a feladat, hogy előkerítse őket. A születésnap reggelén megkapja az első levelet a Mesehivataltól (hiszen már „majdnem felnőtt”), és útnak indul. Őt kísérjük tehát, s közben egészen új nézőpontból láthatjuk a klasszikus meséket.
Hallhatjuk például Csipkerózsikát, akinek semmi kedve már aludni, vagy éppen Hamupipőkét mesélni egy fogadóban arról, hogy mennyire tetszik neki a királyfi, de az a „furcsa szerzet” tündérkeresztanyja azt mondta, éjfélre haza kell érnie. És a kaland még el sem kezdődött!
A Tisztaszívű Tamásban keveredik a modern és a klasszikus meseszövés. Felépítése és nézőpontja egy kalandregényé, de híven követi a mesealkotás szabályait. Felbukkannak persze a „kötelező” meseszámok, szereplők, fordulatok, asszociálhatunk a Michael Ende Végtelen történetére vagy a Harry Potter-univerzum néhány elemére – azok szintén ismerik a jól bevált toposzokat.
Merényi Ágnes fordítása gazdag és roppant ügyes. Átmentette az eredeti cím alliterációját, Tom Trueheartból Tisztaszívű Tamás lett, és az összes testvér neve is magyarított, szerencsére. Nincs ugyanis kiábrándítóbb, mint amikor az egyik szereplőt Janinak, a másikat meg mondjuk Jacknek hívják. A beszédes városnevek, manónevek (Csicsóka, Mácsonya) is kedvenceim lettek.
Tagolása, tipográfiája alkalmassá teszi arra, hogy akár első „hosszú és komoly” olvasmánya legyen a mesekorszakból még ki nem nőtt, de olvasni már tudó gyerekeknek. Rövid fejezetei miatt esti felolvasásra is jó lehet – már csak azért is, mert a felnőttek is élvezettel olvashatják.
Ritkán olyan indokolt illusztrációk tekintetében a „díszíti” kifejezés, mint itt. Ian Beck saját árnykép-szerű, beszédes rajzai valóban szép díszei a könyvnek. Ez nem véletlen, Beck ugyanis eredetileg illusztrátorként dolgozik, s már több mint hatvan mesekönyv őrzi a munkáit.
A mese nem ér véget az utolsó oldalon, legalábbis a záró felirat: „Vége?” arról árulkodik, hogy folytatása várható.
Forrás: olvassbele,com
|