"És akkor én mondtam az anyukámnak, hogy menjünk haza, de azonnal, mert nem akarok rózsaszín locsolókanna lenni, sőt, egyáltalán semmilyen locsolókanna se akarok lenni, utálom a kiskertet a nagymamánál is, mert állítólag mindig oda lépek, ahová nem kellene. Lehet, hogy egy kicsit hangosan mondtam mindezt, bár szerintem egyáltalán nem kiabáltam, mindenesetre odajött a szép hosszú hajú óvó néni, akit Ildi néninek hívnak, és megkérdezte, hogy milyen jelet szeretnék, mert lehet, hogy át tudjuk varázsolni a locsolókannát."     Pepe már majdnem ötéves. Hároméves volt, amikor óvodába kezdett járni. Ezalatt a két év alatt rengeteg minden történt vele. Ezeket a hétköznapi, mégis igen jelentős eseményeket meséli el nekünk. Megtudjuk, milyen volt az első reggel, amikor először indult el az óvodába, milyen meglepetéssel készült barátjának, Tominak a születésnapjára, mit játszott titokban akkor, amikor ebéd után nem tudott elaludni, és annak milyen következménye lett. Kiderül, hogyan született meg Hóasszony, a Hóember párja, és milyen jó érzés az, amikor szánkóval, ráadásul egy új szánkóval lehet oviba menni! A sok-sok vidám pillanat mellett mint minden ovis életében, Pepe életében is előfordulnak rosszabbak is. Például, amikor elveszíti egyik kedvenc plüss állatát, Nyúl Jenőt, de szerencsére, délutánra előkerül. És mindezeken túl ott a folyton visszatérő kérdés, hogy is van ez a szerelem dolog? Tartalom Holnaptól óvodás leszek Ma volt az a holnap Locsolókanna nagy fülekkel Katonadolog Nem akarok aludni Szilvás gombóc A pöttyös hajpánt A mi Béluskánk Hóasszony Nyúl Jenő Panapa A nyávogó hátizsák A baj nem jár egyedül Hajbaj Ballagás   Szepesi Dóra: Visszafelé folytatódik Pepe története   Legújabb könyvében egy ötéves kisfiú - a korábbi köteteiből már jól ismert Pepe hangján mesél őszintén, finom humorral az óvodáskor nehéz és derűs pillanatairól. Turbuly Lillával beszélgettünk óvodáról, kosársuliról, bábszínházról és a Károlyi kertben élő nyusziról. Érdekes, hogy a Locsolókannából elefánt című, nemrég megjelent könyvedben egy picit kisebb Pepével találkozhatunk, mint a Talált szívben. Miért? Óvodás karakterben nem tudok másban gondolkodni, nekem ez a Pepe karakter van meg. Ifjúsági könyvesben meg csak a Kosársulis Julcsi. Pepe már megvolt a gyerekverskötetemben, azóta is ő megy tovább, amikor hasonló korú gyerekekről írok. A könyvbe írtam egy előszót, ez Pepe biztató, vigasztaló üzenete mindenkinek, aki fél az ovitól, de leginkább Vandának szól, aki a játszótéren sírt, hogy neki óvodába kell mennie. A kislány a Talált szívben fontos főszereplő, itt az előszóban, majd a legvégén tűnik fel egy villanásra, a ballagáson. A könyvben előforduló ovis élethelyzetek mindenkinek ismerősek lehetnek. Gondolom, a saját életedből is beleépítettél apró részleteket, mint ahogy előző könyvedben is voltak ilynek. Hogyan alakult a történet? Furcsa hogy egy óvodás könyv írója mondja, de én abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy alig jártam óvodába. Kiskoromban több mint egy évre tüdőszanatóriumba kerültem, úgyhogy összvissz annyit voltam óvodás, amennyit a szanatórium óvodájába jártam, és az azért inkább kórház volt, mint óvoda. Amikor hazakerültem, ötéves koromtól már iskolába mentem, merthogy anyukám tanítónő volt egy négyosztályos, összevont kis falusi iskolában, és azt szerette volna, hogy ott legyek mellette. Így én kétszer jártam az első osztályt. Nekem gyakorlatilag az óvoda kimaradt, ez így vicces, de alakult a történet, természetesen a családi óvodás történetekből, illetve a mostani ovisok jellegzetes szituációiból. Úgy gondolkodtunk a kiadóval, hogy próbáljunk több tipikus élethelyzetet körbejárni, meg olyat is, ami mostanában probléma, így került például bele a lisztérzékeny gyerek, akinek máshogy kell étkeznie, mint a többieknek. Bármely korban megélhető sztorik vannak benne, de olyanok is, amelyek újabb szemléletet tükröznek, például a síró kisfiút a néni úgy vigasztalja: ne sírj, „katonadolog!”, a gyerekek meg azt mondják, a fiúknak igenis szabad sírni… Egy kis feminista olvasata is van. A hóember, hóasszony fejezetbe pedig megpróbáltam egy kicsit játékosan beleírni a nemi szerepek változását. Horváth Ildivel ez a második közös könyvetek. Hogyan alkottok együtt? Nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Mivel azonos a főszereplő, nehezen is tudtam volna elképzelni, hogy más illusztrálja, mivel ugyanazt a fajta karaktert kellett egy kicsit kisebb korban megrajzolni. Forrás: prae.hu gaboolvas.blogspot Igazi ovis mesék a gyermek meglátásai, észrevételei, kalandjairól szólnak a történetek. A beilleszkedésről, és a nagyon fontos óvodai jel kiválasztásáról szól az első eset. Nem csak egy kisfiú életében nagyon meghatározó ez. Pepe óvodába kerülése itt megakadt, hiszen az igazán klassz, fiús jeleket már elfoglalták, így neki egy locsolókanna maradt, ami ráadásul rózsaszín! Nem csoda, ha rögtön haza akar menni..  Ezen az apróságon segíti át kedvesen az óvónéni. A kisfiú fantáziáját beindítva, hiszen az akár lehetne egy elefánt is! A gyermeki képzelet igen színes, azt ébreszti fel Ildikó néni. Pepe barátokat is talál hamarosan, akikkel további kalandok részesei lesznek. Igazán kedves hangon, cseppet sem gügyögősen olvashatunk az óvodás mindennapokról: a játékokról, az izgalmas kinti kalandokról, amikor egy gyíkocska kerül az ovi udvarára, vagy az ebédekről és a délutáni alvásról.  Ezeken bizony mi felnőttek is "átestünk", talán még emlékezünk rá, mi is voltunk gyerekek. A könyv remek választásnak bizonyult, öt éves kis unokaöcsém kedvence lett. A szeretett plüssállat elvesztése és megtalálása feletti öröm érthető, hiszen az az "otthont" jelenti Pepének. Ő, amúgy Péter, mint a nagypapa, de még csak Pepe korban jár. Mindenki volt ovis, átélte ezeket az élményeket, amit Turbuly Lilla kedves epizódokban elevenít fel. Nem könnyű anyut elengedni, várni. Az én kedvencem a "katonadolog" volt... , mert miért is ne sírhatna egy kisfiú, ha valami fáj? Miért kellene elfojtani érzései? Azzal még ráér.  Az új környezet, új arcok, új barátok megismerése, felfedezése kaland is lehet. A beilleszkedés problémáit az odafigyelő, gondos és szeretettel figyelő óvónénik tudják megoldani. Mert azért igenis jó ovisnak lenni! A sok sok vidám történetet mi más is zárhatná, mit  a ballagás. A gyerekkor utolsó önfeledt nyaralása, az ovis búcsú után következik az iskola... de az még azért odébb van. A kis könyvecskét élmény volt olvasni, a szemet gyönyörködtető rajtok jól ábrázolják ezeket a pillanatokat, hangulatokat, amiről az óvoda szól. Horváth Ildi vidám illusztrációi és a történetek bájos humora egy kedves kötetet adnak az ifjú olvasók kezébe.  Jól szórakoztat, sok vidám és ismerős helyzet elevenedik meg a lapokon!