Biztos vagyok benne: nagyon sokan boldogok, hogy ismét bekukucskálhatnak a budapesti bérház lakóinak életébe. Vadadi Adrienn minden története derűt áraszt, pont olyat, amilyenből egyre kevesebb van a hétköznapokban. Az Alma utcai házban valódiak az emberi kapcsolatok, ott igazi gyerekkor zajlik. Idilli, ahogy a gyerekek bandáznak, a szülők lazák és megértőek, az idős emberek pedig a legjobb fejek, akikkel jókat lehet beszélgetni, és akár még barkácsolni is. A rövidke mesékben kedves kicsinységek történnek, apró örömök, megfigyelések, amelyek összegyűjtve a gyermeki boldogságról szólnak. Hiszen most is, akárcsak az első részben, Sipos Misi szemén keresztül láthatjuk az eseményeket. Időközben Misi iskolás korú lett, és ez sokban megváltoztatta az életét. Még a balatoni nyaralás is a suli várás jegyében telik. Nagyfiúsabban kezdett viselkedni, komoly dolgokról gondolkodik, például, hogy milyen jó lenne egy időgépet feltalálni, ami meg tudná állítani az időt. Át lehetne vele ugrani a rossz dolgokat, és csak a jókat tovább engedni. Van, hogy a szerelem kérdésén is elmélázik egy pillanatra, amikor fülig szerelmes, a mobilján lógó kamasz unokatestvérét tanulmányozhatja egy hétvégén keresztül. És egy furcsa álom miatt még a folyton kiabálós Csúnya nénin is eltöpreng, hogy vajon miért olyan mogorva mindig, és hogy milyen nehéz is lehet magányosnak és öregnek lenni egyszerre. A könyv csattanójaként pedig magát a boldogság érzését is megfogalmazza a maga gyermekien bölcs módján. Misi életében nagyon fontosak a barátok. Szereti a nála néhány évvel nagyobb nagy Maros társaságát, a vele egykorú kis Marosét is, de szívesen eljátszik Pirossal is, még akkor is, ha ő csak lány és még óvodás. És persze ott van Kamilla, a legszebb és legokosabb lány, akivel Misi valaha is találkozott, és akivel titkon közös jövőt tervez. Ők így öten az Alma utcai banda. Irigylésre méltó gyermeki szövetség, ami nekem a saját gyermekkorom legizgalmasabb érzéseit hozta vissza, és amire szerintem minden mai gyerek vágyik. Vadadi Adrienn szerencsére kifogyhatatlan a gyerek sztorikból. Gyakorló óvónéniként minden írásában benne van az a gyermekek iránti figyelem és koncentráció, ami a legtöbb szülő számára elérhetetlen luxus a hétköznapokban. Marcin keresztül sok olyan fontos apróság hangzik el, amire mi felnőttek nem figyelünk eléggé. Rohanunk, ügyezzük a dolgainkat, közben próbálunk tartalmas időt tölteni a gyerekeinkkel, de sokszor pont a beszélgetésekre nem marad idő. Marci Alma utcai történetei egy olyan írónő tollából születtek, aki nap mint nap találkozhat kibeszéletlen sztorikkal. Apró gyöngyszemekkel, amelyekből egy szép és végeérhetetlen láncot lehet fűzni, és amiért nem csak a gyerekek hálásak, hanem a felnőttek is. Én már várom a folytatást! Bagossy Laura