Egy másik szinten a történet arról szól, hogy nem remélhetjük, hogy első erotikus kapcsolataink kellemesek lesznek; ehhez túlságosan bonyolultak, túl sok szorongással járnak. De ha az átmeneti ellenszenv után sem hagyunk fel velük, és engedjük, hogy a másik mind meghittebb kapcsolatba kerüljön velünk, akkor a teljes együttlétben egyszer csak boldog megdöbbenéssel ismerjük fel a szexualitás valódi szépségét. „A békakirály” egyik változatában „az együtt töltött éjszaka után, mikor felébredt, a királylány az elképzelhető legcsinosabb fiatal úriembert látta maga mellett az ágyban”. Ebben a történetben tehát az együtt töltött éjszakának köszönhető (és könnyen kitalálhatjuk, mi történt ezen az éjszakán), hogy a hősnő képe a másikról – aki most már házastársának tekinthető – olyan gyökeresen megváltozott. S mindazok a változatok, melyekben az átváltozáshoz egy éjszakától három hétig terjedő időre van szükség, türelemre intenek: időre van szükség ahhoz, hogy a közelségből szeretet legyen. A gyermek tudja, hogy neki is, akár a békának, egy magasabb létszintre kell eljutnia, egyre följebb kell törekednie. Ez a folyamat tökéletesen rendjén lévő, hiszen a gyermek élete egy alacsonyabb szinten kezdődik; ezért is nem szorul magyarázatra, miért bukkan fel a hős alacsonyrendű állatalakban az állatvőlegény-ciklus meséinek elején. A gyermek is tudja, hogy helyzete nem valamilyen gonosz cselekedetének vagy egy rosszindulatú hatalom ármánykodásának az eredménye, hanem a dolgok természetes rendje. A béka a vízi életből emelkedik ki, ahogy a gyermek születésekor kilép a világba. A mesék voltaképpen évszázadokkal megelőzték mai embriológiai ismereteinket, melyek szerint az emberi magzat a születés előtt különféle fejlődési stádiumokon megy át, ahogy a béka is metamorfózison megy keresztül fejlődése során. (Fischer Eszter)   A békakirály (3)>