Andris születése kapcsán a születés csodájának apró részleteiről értesülünk. Eszerint minden gyermek „jóval előbb születik, mintsem a világra jönne” (18.), szülei vágyakozása hívja életre; a törpefejedelem adja a megszülető gyerek nevét, és a törpék rajzolják a leendő szülők szívébe a kisgyerek képét egy olyan csodaceruzával, amelynek „hegyét megpuszilta a jó Isten” (14.), így „csókja nyomán más és másféle gyerek születik” (15.). A csecsemők még félig angyalok, azért mosolyognak álmukban, mert olyankor otthon járnak a mennyországban, és emlékeznek a mennyei kertre, a jó Istentől kapott csókra (Platón anamnézisz fogalmának bevezetésével akár a mesevilág – mennyország – ideák világa párhuzam ill. analógia is kifejthető lenne Török Sándor meseregényében).  A könyv első fejezetei olyan mesés világot mutatnak be, amelyben a keresztény világkép túlvilágképe, értékrendje hagyományosan ismert mesei szereplőkkel és tevékenységekkel egészül ki, ez utóbbi természetesen az előbbinek alárendelve. Kököjszi és Bobojsza Andrisnak egyéb földön túli csodás helyeket is megmutat: az Időkirály és az Idő császárának szigetét, az álomboltot, elviszik a mumusok közgyűlésére, megtanítják a tárgyak és élőlények beszédére: végtelenné tágítva ezzel Meseország határait. Ez a Meseország azonban nem a hagyományosan ismert szereplőkkel és attribútumokkal bír, benne egy gyerek életének problémáira, kérdéseire feleletet ad(hat)ó lények élnek. Andris – a Sziget-kék Valentinjéhez hasonlóan – beavatottként, titkok tudójaként más szemmel nézi mindennapjaink világát; számára ezek az utazások, és az utazások során tanultak teszik nemcsak érdekessé, de időnként egyáltalán elviselhetővé az életét. A kisgyermek Andris a felnőttek – számára sokszor érthetetlen – világával való folyamatos konfrontációból adódóan olyan szorongásokat és sérelmeket él meg, amelyeknek feloldása csak egy más dimenzióban, a mesék világában történhet meg. Utazásai az ébrenlét és az álom határán kezdődnek – ez a dramaturgiai megoldás megengedi Meseország valódi létezésének esélyét, de nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy a történtek mind csak Andris álmában játszódtak le, Andris csak kitalálta magának a törpéket (ez utóbbi lehetőséget erősítik a meseregény felnőttjei, akik nem veszik komolyan pl. a törpékkel folytatott telefonbeszélgetéseket vagy az állatok beszédét). A mindentudó mesemondó nem tematizálja mese és álom, mese és képzelet viszonyát, az olvasó saját világképének megfelelően átélheti ill. értelmezheti Andris utazásait. A bevezető fejezetekben felvázolt mesés vonásokkal is rendelkező mennyország képe azonban numinózum jelleget kölcsönöz a mindennapokon túli területeknek és világoknak, megkérdőjelezhetetlen és megingathatatlan érvként szolgál a transzcendens valóságszférák létezésére. A Kököjszi és Bobojsza általánosan ismert, 1978-as átdolgozott változatából a szentség tűnik el; így pedig, átfogó és erős mozgató háttér hiányában nemcsak motiválatlanná válik a törpéknek nagyon sok cselekedete, de a könyv egész mesevilága gyökértelenné, esetlegessé lesz: profanizálódik; Andris története pedig csupán egy mesés elemekkel tarkított példabeszéd pl. a jóságról, a felnőttek fonák világáról vagy a gyermekkor különösségéről és annak elvesztéséről.[2] Török Sándor világa attól időtlen, hogy benne a mindenkori gyermeki világlátás ötvöződik egy vallásos, már-már panteisztikus és egy hagyományos mesei világképpel: Andris kicsinek és kiszolgáltatottnak érzi magát, ám a törpék – az örök világrend tudói – a mesés utazások során megtanítják őt, belakhatóvá, otthonossá teszik számára a világot: „A mese is, látod, arra jó, hogy megkötözi a repülő pillanatokat.” (89.)  A mesevilágból csak az kerül át Andris életébe, ami a felnőtté váláshoz szükséges tudás és tapasztalat megszerzéséhez segíti őt; a tündérmesék hagyományosan szórakoztató világának helyét pragmatikusabb megismernivalók foglalják el: a mindenség működésének elemei. A gyerekek számára megnyíló sokszínű, csodás világ a felnőttek számára is nyitva áll, nem kell más hozzá, mint az Istenben való hit („ha jól ismernék az Istent, lehetne a hajóval utazni” 154.); a hittel élő ember számára mindennapi realitásunk világa a (teremtés) csodás, mesés világ(a). Lovász Andrea [1] Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza. Ciceró, 1997. (1. kiadás: 1939.) [2] Ez az 1978-as, átdolgozott változat éppen alaphangját tekintve különbözik az első, általam is