A könyv négy fejezetének nyelvezete négy kor stílusában íródott. A címben jelzett, nép- és honalapítást "megéneklő" monda rajzfilmes feldolgozása 4 részben. A történet alapjául a csodaszarvas-mondák különböző változatai szolgálnak, kibővítve a rokonnépek mítoszainak ideillő elemeivel, őstörténetünk és korai történelmünk kapcsolódó eseményeivel. Az illusztrációk a Jankovics - féle szellemi műhelyből származnak. 1. ének: Az őshaza A film finnugor és szibériai mondák alapján a világ és az első emberpár teremtésének "szarvasos" elbeszélésével indul, majd a finnugor népek szétrajzásával, a szarvast követő "szárnyas ős" vezette magyarok délre vándorlásával zárul.   2. ének: Dentumoger A tulajdonképpeni Csodaszarvasmonda (Hunor és Magor krónikai története) kapcsán a magyarok "testvéresülését" meséli el az iráni és a török népekkel, történetileg pedig a magyar nép és kereszténység előtti magyar kultúra kialakulását.   3. ének: Etelköz Az Álmos-monda és a Fehér ló mondája keretében a magyarok "türk korszakát" és a honfoglalást meséli el.   4. ének: Pannónia A kalandozások lezárulásával kezdődik, és a magyarok Európába való békés beilleszkedéséről szól. Főhőse Géza fejedelem, aki azzal, hogy - fiát megelőzve - népét a keresztény akolba terelte, székhelyét pedig a bizánci befolyásnak kitett Tiszántúlról, Dél-Alföldről nyugatra, Esztergomba helyezte át, az országot ténylegesen is "bevitte" Európába. A mese szintjén az epizód ezt szintén egy csodaszarvas-mondába ágyazva mondja el.   Utóhang: Képben és hangban a csodaszarvas-monda ma is élő, ma is aktuális változata látható, hallható: a Regösének. Értelmezhető úgy is e történet, hogy a "csodaszarvas" ott látható az égen (ma is) az őt üldöző vadászokkal egyetemben, s él még a róla itt-ott a népi emlékezetben, hogy ő a magyarok "vezércsillaga" (ma is).   A Csokonai Kiadó vezetőjének szavai szerint a kiadvány nem csupán egy könyv, hanem művészeti alkotás is. Utalt arra is: szokatlan a magyar kulturális piacon, hogy szinte egy időben több műfajban is megjelenjen ugyanaz a téma; a könyv megjelenésekor ez történt, hiszen a könyv mellett került a boltokba Szörényi Levente zenei anyaga, amelyet a rajzfilmhez írt. A filmhez hasonlóan négy fejezetből, négy énekből álló könyv könnyen megtanulható, rímes szövegekből épül fel. Az alkotó, aki maga írta a könyv és a film szövegét is, elmondta, hogy a magyarság történetéről szóló szövegekkel – amelyek a négy korszaknak megfelelő nyelvezetben születtek – célja volt az is, hogy minél több gyerek, aki kézbe veszi a kötetet, megtanulja azokat.   REGE A CSODASZARVASRÓL Száll a madár ágrul ágra, Száll az ének szájrul szájra... (Arany János Buda halála)   Ahogy a madár száll ágról ágra, úgy száll szájról szájra a magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli fiának, az később az ő fiának. Egyszer majd ti is elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe a szép országba. Hallgassátok meg! Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük. Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia. Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: - Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra. - Ahogy az isten akarja - felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak. Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni. Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített. A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú. - Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára pattanva. - Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe. Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől. A daliák egymásra néztek. - Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt meg Magyar. Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül. Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal. - Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott Hunor. - De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar. - De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk! Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott: - Jaj, édes gyerekeim, mi lesz belőletek azon a vadon helyen? Ki főz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat? - Majd csak ád az isten arra is valakit - bíztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket. Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettő ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben. Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel. - No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom! Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki: - Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól. Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.