Könyvpárfé blog Valaki azt mondta, hogy ha egy kisgyerek elkezd félni a sötéttől, az azt jelenti, hogy fejlődik a képzelete. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de az én képzeletem akkor folyamatosan fejlődik. Nem igazán szeretek sötétben lenni, kiskoromban pedig még ijedősebb voltam. Gyerekszemmel azt gondoltam, hogy a sötétség elrejt, elfed dolgokat. Ezért is volt könnyű elképzelni, hogy szörnyek, mumusok és más ijesztő lények jöhetnek elő az ágyam alól, vagy a szekrény mögül. Gondolj csak bele! Micsoda alakja van egy állólámpának a sötétben! És még nem is beszéltem a vállfára akasztott fehér ünneplős blúzról, ami a komód oldalán lógott néha. Pont úgy nézett ki, mint egy felém repülő szellem. Brrrr!  A nagy kérdés az, hogy mit csinálj a gyerkőcöddel, ha nem mer elaludni a sötétben! Több módszer van, amit bevethetsz, most csak néhányat írok le. Először is jó, ha beszerzel egy kislámpát, vagy bármilyen éjszakai fényt. Ez biztonságot ad neki, láthatóak maradnak a szobában lévő tárgyak. Már léteznek olyan lámpák is, amik időzítősek, így maguktól lekapcsolódnak majd. Jó, ha van a gyerkőcnek egy kabalája, amivel aludhat. Ez lehet egy plüss állatka, egy pihe-puha takaró, esetleg egy textilpelenka csücske. A lényeg, hogy az őt megijesztő dolgokat "elriassza". Hagyd nyitva az ajtaját éjszakára és a kinti folyosón oltsd fel a villanyt. Soha nem szabad erőltetni, hogy egyedül maradjon a sötét szobában. Sokkal többet árthatunk ezzel, mert a későbbiekben az erőltetés akár fóbiához vezethet. Viszont a legeslegfontosabb, hogy ne szóld le, vagy piszkáld azért, mert fél a sötétben. Beszélgetni kell erről a problémáról, és ha már elég érett ahhoz, hogy beszéljen a félelmeiről, akkor könnyebben megérti és túljut a helyzeten. A kommunikáció nagyon fontos abban, hogy legyőzze a félelmét.   Az esti mese is hatásos lehet, és már nagyon sok olyan történetet lehet beszerezni, ami a sötéttől való félelmet oldja és az elalvási procedúrát könnyíti. 5-10 éves gyerekeknek ajánlanám Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben című mesekönyvét. A történet főszereplője Huba, aki egy pihe-puha, kerek szemű bagolyfióka. Dundi és bolyhos, szeretni való figura, csak ne félne a sötéttől! Ovisoknak és kisiskolásoknak ideális olvasmány. Akár önálló olvasásra is. A mostani blog bejegyzésem viszont a kisebbekről szól. Caroline Pedler és Steve Smallman közös munkájából született meg az Ugye nincsenek szörnyek? című mesekönyv. 3-6 éves gyerekek a célközönség, a történet pedig egy kicsi mackóról szól, aki szintén retteg a sötétben. Kismackó eddig a testvérével, Nagymackóval aludt együtt, de eljön a nap, amikor külön szobát kap. Igen ám, de a sötétben mindenféle furcsaságot látni. Nem beszélve arról, hogy a bátyja nélkül a szoba igazán félelmetes! Lefekvéskor a lámpaoltás után megijed egy tüskés szörnytől, amiről kiderül, hogy játék plüss-sárkány. Utána előkerül az ágy alól egy hatalmas és félelmetes szörny, ami igazából csak egy zokni. Minden egyes ijedség után a testvére, Nagymackó siet a segítségére és nyugtatja meg az ijedős bocsot. A kimerítő rémüldözés után a nagytesó odaadja a kicsinek a plüss nyusziját, amivel nyugodt álomba szenderülhet. Csakhogy Nagymackó furcsa hangokat, zajokat hall a testvére szobájából. Megijed, hogy valami baj lehet az öccsével, ezért gyorsan átfut a kicsi szobájába. Vajon mi lehet ez a zaj? Szerintem két fontos mondanivalója van ennek a történetnek. Az egyik, hogy nem kell félni a sötétben. A másik pedig, hogy milyen jó dolog, ha az embernek (vagy medvének) van egy testvére. Rettenetesen aranyos kis könyv, gyönyörű illusztrációkkal. Ez a történet igazán nagy segítség abban, hogy a gyerekeknek nyugodt álmai legyenek. Minden kisgyerekes szülőnek ajánlom!