Éppen arra ugrándozott egy béka is, bekukkant a kesztyűbe, és kérdi: - Ki lakik ebben a kesztyűben? - Cincogó, a kisegér. Hát te ki vagy? - Én vagyok Brekegő, a béka. Engedd meg, hogy veled lakjam! - Gyere, nem bánom! Most már ketten voltak. Arra szaladt egy nyulacska is, meglátta a kesztyűt, és ezt kérdi: - Ki lakik ebben a kesztyűben? - Cincogó, a kisegér és Brekegő, a béka. Hát te ki vagy? - Én Tapsifüles vagyok, a nyulacska. Fogadjatok be engem is! - Gyere, ha kedved tartja! Így már hárman voltak. Egyszer csak arra jön a róka, egyenesen kesztyű felé tart. - Ki lakik ebben a kesztyűben? - Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska. Hát te ki vagy? - Én vagyok Csalavér, a róka. Engedjetek be engem is. - Gyere, ha úgy tetszik! Most már négyen ültek a kesztyűben. Arra jött a farkas is, megállt a kesztyű mellett. - Ki lakik ebben a kesztyűben? - Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka, Tapsifüles, a nyulacska és Csalavér, a róka. Hát te ki vagy? - Én vagyok az Ordas farkas. Befogadtok-e engem is? - Hát gyere, ha gondolod, hogy elférsz! Bebújt a farkas is. Most már öten voltak. Honnan, honnan nem, egyszer csak arra jött egy vaddisznó. - Röf-röf- röf! Ki lakik ebben a kesztyűben? - Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka, Tapsifüles, a nyúl, Csalavér, a róka és Ordas farkas. Hát te ki vagy? - Röf-röf- röf! Én vagyok a Röfi disznó. Fogadjatok be a házatokba! - Mindenki csak a mi kesztyűnkben szeretne lakni, akinek erre tart az útja! Láthatod, hogy magunk sem férünk már el. - Én még meghúzódom valahogy, fogadjatok be! - Nem bánjuk, gyere! Bebújt a vaddisznó is. Már hatan voltak, de olyan szorosan, hogy meg sem tudtak moccanni. Alig helyezkedtek el valahogy, hallják ám, hogy zörögnek a bokrok. A medve bújt elő, és egyenesen a kesztyű felé tartott. - Ki lakik ebben a kesztyűben? - Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka, Tapsifüles, a nyúl, Csalavér, a róka, Ordas farkas meg Röfi disznó. Hát te ki vagy? - Brum-brum-brum! De sokan vagytok! Én vagyok a Mormogi medve. Fogadjatok már be engem is! - Hová fogadjunk be, amikor magunk is szűken vagyunk? - Csak megleszünk valahogy. - Hát gyere, ha kedved tartja, de csak a kesztyű szélére. Bebújt a medve is. Most mát heten voltak. A kesztyű mát pattanásig feszült. Ekkorára az öreg is észrevette, hogy útközben elhagyta kesztyűjét. Visszafordult, hogy megkeresse. A kiskutya előtte futott. Amint szalad, egyszerre csak látja, hogy ott fekszik a kesztyű az úton, és izeg-mozog. Meg is ugatta: ,,Vau-vau-bau!" Az állatok erre igen megrémültek, kiugrottak a kesztyűből - futott, ki merre tudott. Az öreg is odaért, és felvette kesztyűjét. Itt a vége, fuss el véle!