4-6 éveseknek Írta: Monika Kompaníková Illusztrálta: Veronica Holecova Fordította: Pénzes Tímea Kiadó: Naphegy, 2016 Oldalszám: 88   A ZSŰRI LAUDÁCIÓJA   Magyarországnak nincs tengere, ezért azt, hogy milyen is a tenger, más módon, akár műalkotások segítségével tehetjük meg. Monika Kompaníková könyvében a tenger legmélyére merülünk le az irodalom segítségével, hogy rájöjjünk, mennyire hasonlít a lenti világ a fentihez.   A mesekötet olyan világba kalauzol el bennünket, amely nemcsak a gyerekek, de a felnőttek fantáziáját is megmozgatja: a legeslegmélyebb vizekbe. Azt hihetnénk, hogy a tenger mélye, az óceáni árkok élettelenek, hiszen a koromsötétben, a jéghideg vízben és óriási nyomás alatt nem él meg élőlény, azonban ez nincs így: ebben a mélytengeri birodalomban is számos izgalmas lény éli mindennapjait a fénytől elzárva. Ilyen különleges körülmények között él például a főszereplő, Halancsa. Az életkörnyezetébe már nem hatol le természetes fény, ezért magának kell megtermelnie: fénnyel vadászik, egy kis világító antenna lóg ki a homlokából. Halancsa nem éppen a szépségével hódít, csupa dudor, és ráadásul jó pár fogát is elveszítette. Ezért egy ideje éhezik. Ám az áramlat odasodorja hozzá Kígyurkát, akinek a farka végén van a lámpása, ám egy ideje nem világít. Összefognak és együttes erővel vadásznak, hogy megtöltsék a bendőjüket: a hal világít, a kígyó pedig ép fogsorát veti be, majd a zsákmányon testvériesen megosztoznak. A hal és a kígyó kalandjait mutatja be a kötet, és szó van benne többek közt a barátság jelentőségéről, az otthonkeresésről, a kölcsönös segítségnyújtásról. Ezek a lények kedves barátai lehetnek a kis olvasóknak, akik a mese révén megtudhatják, milyen az élet a mélységekben.