Ezt a magányos vándorlást Szomorilla már pontosan ismeri. A kis tündér elindul a hóbortos királyfival akkor is, ha az elsőre fura és kellemetlen. Pusztán azzal, hogy eldöntik, inkább az ismeretlen harmadik úton mennek tovább, elkötelezik magukat a változásnak. Persze eleinte folyamatosan a másik hibáira dühösek. Vagy azokat karikírozzák.   Első közös vándorlásuk nem is tart olyan sokáig. Ám, miután szétválnak, dolgozni kezd bennük a sok jó tanács és szemrehányás. Megpróbálnak változni, mert rájönnek, hogy a másiknak igaza van. Ha nem is a legkedvesebben és legfigyelmesebben, de reális tükröt tartanak egymásnak. Ez pedig egy igaz és őszinte ifjú teremtésnek nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtalálja a maga útját. Főleg, ha tanácstalanul eltévedt. Gyönyörű allegória ez a történet az igaz szeretetről, és a sokszor kellemetlen önfelismerésekről, küzdelmekről és fejlődésről. Nem is tudnék szebb és érdemesebb mesét, amivel az ifjú vándorokat az útjukra bocsátanám.  A szöveg pedig nagyon pontos. Nincs túlírva, a legtöbbet a frappáns, és iszonyat szórakoztató párbeszédekből tudunk meg. Engem már az alaphelyzettől annyira vitt a sztori, hogy nem tudtam nem egy ültőmben elolvasni. Pedig nagyon igyekeztem tartalékolni belőle. Az otthoni felolvasások sztárjainak kihagyhatatlan labda, mert nagyon jól lehet játszani! Remek szöveg kezdő olvasóknak, iskolás közös olvasásokra, felolvasásokra, kisiskolásoknak és nagyoknak, de szuper áthidaló, közös mese, ha van középsős, nagycsopis ovis, és sulis gyerkőc is családban. Engem már a szöveg is teljesen elvarázsolt, de Szalma Edit meghitt és barátságos képei pedig tökéletessé teszik ezt a könyvet.