Szeretem, hogy a sci-fi ugyanazokra a kérdésekre, amelyek az embereket, alkotókat foglalkoztatják, egy más, távlati szemszögből tud rátekinteni. Ha például a környezetvédelem témáját kiemeled a földi légkörből, és áthelyezed egy másik galaxisba, akkor a körülményektől mentesen, szabadabban járhatod körül. Emellett szeretem a sci-fi műfajában rejlő szabadságot, meg a kötöttséget is, hogy csak megalapozott őrültséget bír el. Ennek az egyensúlynak a megteremtése nagyon jó játék, és olvasóként, nézőként, fogyasztóként is élvezem.
-
A kis herceg szerinted felfogható sci-finek?
Az én értelmezésemben nem az, de mint minden jó alkotásnak, ennek is számtalan rétege és megközelítése lehetséges.
-
Végeztél-e előtanulmányokat a könyvhöz a csillagászat témakörében?
Előtanulmányokat nem, de írás közben gyakran kellett utánajárnom dolgoknak. Használtam az internetet, könyveket (állandó lakosként az asztalomra költözött a Csillagászati Kisenciklopédia), és szerencsére vannak olyan ismerőseim, akik járatosabbak a témában nálam. Őket sokat nyúztam.
A kalandok során a főszereplő gyerekek egy idegen bolygón egy csapat idős emberrel találkoznak. Nagyon élveztem az öregek és a gyerekek között működő dinamikát, jó volt ezeket a karaktereket megteremteni. Talán az ő személyiségük volt a legizgalmasabb számomra. De szerettem nagyon a mindenféle furcsa lényeket, például az űrbogáncsokat, vagy az öregek bolygójának legendás lényét, a Keltürgülit. A főszereplőkről azért nem beszélek, mert ők olyanok, mintha a gyerekeim lennének, azok között meg nem lehet különbséget tenni.
Megvolt-e előre a fejedben a történet, vagy írás közben alakult ki, fejezetről-fejezetre? Azért kérdezem, mert én így is, úgy is szoktam írni. Könyve válogatja.
Az esetek többségében legalább egy vázlatot készítek, amit le is írok. Így a sok kitérő vagy módosítás során is tudom, honnan hová tartok. A Bolygóvadászok esetében ez a vázlat kidolgozottabb volt, mert rendelkezésre állt egy vázlatos kézirat, amit alaposan kibővítettem, átdolgoztam. Ám a részletek csak írás közben kerülnek a helyükre, fejezetről-fejezetre, mint egy kirakós darabjai. A legjobban azt szeretem az írás folyamatában, amikor egy-egy nehézkes, nem működő, kilógó részlet hirtelen értelmet nyer, és belesimul a gépezetbe.
-
Hogyan kell bolygókra vadászni?
A bolygóvadászat a történetben azt takarja, hogy a világ leggazdagabb embere nem tud mit kezdeni a pénzével, és elhatározza, hogy vásárol egy bolygót. A főhősök feladata, hogy felfedezzenek egy lakható bolygót, amelyet a csilliárdos megszerezhet magának. Ez a központi kérdés is, amelyet a történet körbejár: ki lehet-e sajátítani egy bolygót, akár haszonszerzés céljából, akár más okból, és milyen következményei lehetnek?
-
Úgy képzelted-e a szereplőidet, ahogyan az illusztrátor megrajzolta?
A könyvet Rátkai Kornél illusztrálta, és pontosan ilyen közös munkát képzeltem és szerettem volna. Ami a szereplőket illeti, rengeteg új vonást adott hozzájuk, testet adott a fantáziámnak, sőt, meg is ihletett. Olyannak rajzolta a szereplőket, ahogy képzeltem, mégis másnak, mert rengeteg új vonással gazdagította, árnyalta őket. A közös munka során több új epizód is született, amelyek már nem kerültek bele a könyvbe, de a jövőben biztosan felbukkannak majd valahol.
-
Hány éveseknek ajánlod a könyvet?
Önálló olvasásra 8-12 éves kor között ajánlom elsősorban, de felolvasva akár kisebbek is élvezhetik. A felső korhatárral kapcsolatban gyakran gondolok arra, hogy akár 16-18 éves koromban is szívesen vettem a kezembe gyerekkönyveket, remek levezetés volt egy-egy komolyabb olvasmány után, és ma is gyakran mélázok el egy kedves mesekönyv fölött. Így jobban átgondolva az a 12 inkább 112.
-
Van-e kedvenc csillagképed?
Nem is csillagkép. A tejutat szeretem bámulni olyan helyekről, ahol mély a sötét.
-
Te melyik bolygóról jöttél?
A Csíkcsőbolygóról. Más nevén Szatupiter, és egy messzi-messzi galaxisban található.
|