Írta és illusztrálta: Alona Frankel Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2011 Oldalszám: 40 A könyv az elsőszülött gyerekek érzéseit tolmácsolja a mese nyelvén, akik a kistestvér érkezésével úgy érzik, trónfosztottak lettek. A fehér kiselefánt élete tökéletes volt: szerető Elefántpapa és Elefántmama, csak vele játszó majmok és a színes dzsungel, ahol ők hárman sétálgattak, banánt szedtek, és lubickoltak egészen addig, amíg meg nem született Elefántbaba.   Kiselefánt úgy érzi, a szülők csak a kicsivel foglalkoznak, rá már senki nem figyel, őt már mindenki elfelejtette, és senki nem szereti. Legszívesebben visszaküldené a kis tesót a mama hasába, vagy a dzsungel távoli sarkába.   A mesekönyv a legkisebbek számára is ideális, mert a rövid, egysoros mondatok mellett az illusztráció is erőteljes. A történet szinte a szöveg nélkül is érthető, a kiselefánt hangulati változását pedig még a háttér (a dzsungel) színei is tükrözik.