Rofusz Kinga (3) Az emlékfoltozók
Mészáros Csaba 2017.02.13. 23:28
8 éves kortól
Írta: Máté Angi
Kiadó: Magvető Kiadó, 2012
Oldalszám: 72
Hogy kik is azok az emlékfoltozók?
Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna.
Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat.
Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül.
A legjobb első prózakötetesnek járó Bródy Sándor-díjjal, valamint az IBBY Év Gyermekkönyve díjjal kitüntetett Máté Anginak a Magvetőnél ez a második kötete.
Mindenre van magyarázat
|
Amikor Az emlékfoltozók című mesekönyv a kezembe került, Rofusz Kinga sajátos szürkés-barnás színvilágú, melankólikus hangulatú, mégis meghittséget sugárzó képei láttán elöntött a gyermeki rácsodálkozás, s ez a varázslat Máté Angi történeteinek elolvasásával csak fokozódott.
Az emlékfoltozók két tündérrigólány, a faodúbarna- és a limonádéhajú napjairól szól. Minden történetükben egy hétköznapi jelenség kerül bemutatásra, de olyan költői tisztánlátással, amelyben feltárul a gyermeki világ egyszerűsége, játékossága és érzelmessége. Máté Angi univerzumában mindenre van magyarázat, mert a háttérben a szeretet húzódik meg (Amikor elindult a szomorú). A tündérrigólányok emlékek foltozásával töltik idejüket, vagyis segítenek mindennek és mindenkinek megtalálni a rég elveszett érzéseket. De nemcsak a történet terében jelenik meg az emlékek felidézése és megtalálása, hanem maga a könyv is ennek megfelelően épül fel: lényegében a faodúbarna- és limonádéhajú emlékeiről kapunk benne képet.
Minden mese akkor jó, ha az élet teljességét tudja megmutatni, s ebbe a szépség és a boldogság mellett beletartoznak a negatív érzelmek is, mint a szorongás és a félelem. A mese funkciója eredendően az életre való felkészítés, megtanít a válságos helyzetekből kivezető út megtalálására. A két emlékfoltozó tündérrigólány történeteiben a világmagyarázat és az embert alapjaiban meghatározó érzelmek keverednek a "szomorúból" való kiút megmutatásával.
Persze erkölcsi tanulságra is van példa a könyvben, ezek azok a történetek, amelyek megítélésem szerint nem sikerültek annyira jól (Amikor rebbentek a lila tükörgömbön, Amikor meg akarták menteni a patakot).
Úgy érzem, hogy sokkal jobban működtek azok a mesék, amelyekben burkoltan kapjuk meg a tanulságot (Amikor kinyitották a tengert, Amikor erdőt szelídítettek, Amikor mérgüket pitypangszáron fújták).
A történetek a világmagyarázatokon túl segítenek megtanulni olvasni és figyelni (Amikor a faodúbarna rajzolt az asztal alá, Amikor énekeltek a mályvák, Amikor egymás álmát aludták), ugyanis egy többértelmű és rétegzett olvasói horizontot nyitnak meg, amelyben a nézőpontok több helyen egymásba csúsznak. Erre tökéletes példa az Amikor egymás álmát aludták című történet, mivel itt szövegszinten is egymásba játszik a két főszereplő meséje. De megint csak játékba hozza a szöveg önmagát az Amikor az őz visszanézett című utolsó mesében, ahol a két emlékfoltozó elköltözik, bepakolják az emlékeiket a kofferjükbe, és egy levelet hagynak hátra az őket kereső olvasónak: "Elköltöztünk, keress meg." A két kislány az emlékekben és a könyvben újra megtalálható lesz, sőt talán az életben is, ha kellőképpen figyelünk az apró, de az élet minden jelenségében megbúvó csodákra.
Az emlékfoltozók egyik legerősebb vonulata, a két tündérrigólány egymáshoz való viszonyának, pontosabban az emberi kapcsolatok nehézségeinek bemutatása. Bármennyire is szeretet és összetartozás uralkodik közöttük, az ő világukban is megjelenik az irigység (Amikor elindult a szomorú), a harag (Amikor mérgüket pitypangszáron fújták), a magány (Amikor kopogtak valamik) és az elmúlás (Amikor kinyitották a tengert), vagy akár a titok (Amikor a faodúbarna titkot őrzött). De mindig ott rejlik a megoldás is ezekre a problémákra.
Máté Angi kiválóan bánik a nyelvvel, olyan érzékletes szavakat használ, mint a "szaladtak zunnyogva", "nönnögő állatok" vagy "köveken csoblog" a víz – szinesztetikusan ábrázolva a különböző cselekvéseket. Ezt igazolja a meséskönyv talán egyik legszebb mondata is: "Végül roskadtan ültek a néma víz szélén, mintha ágnyi karjaikra, diónyi vállaikra az összes kihordott kő ránőtt volna. Karjukra a kő, nyelvükre a moha." Sikerül azt is elérnie, hogy úgy érezzük, mintha valaki hangosan olvasna a háttérben.
A már-már képi érzékletességet Rofusz Kinga gyönyörű illusztrációi láthatóvá teszik. Az egyedi színvilágú képek tükrözik a szövegek hangulatát, és egyfajta sajátos ritmust adnak a kötetnek, amelyben a vidámság és a szomorúság váltakozik egymással. A két kislány alakja egyszerre idézi a tündérek varázslatos és könnyed világát, valamint egy mély és mindent tudó, melankólikus bölcsességet.
Máté Angi és Rofusz Kinga olyan könyvet alkotott, amely színvonalában az európai igényű köteteket idézi, és amely mind nyelvezetében, mind képi világát tekintve többsíkú, a felnőtteket is elgondolkoztató univerzumot tár az olvasók elé.
Képek forrása: http://emlekfoltozok.blogspot.hu/
|
Forrás: prae.hu
|