Barni-sorozat
2017.02.17. 13:20
Írta: Zágoni Balázs
Kiadó: Koinónia Kiadó
"A gyerekkönyvek úgy keletkeznek, hogy megszületik a gyermek." - Zágoni Balázs
|
Illusztrálta: Reményi Schmal Róza
Oldalszám: 112
Kedves Gyermekek!
Ha elkezditek olvasni ezt a könyvet, lesz egy új barátotok: Barni. Barni egy igazi négyéves kolozsvári kisfiú. Pont olyan igazi, mint Ti. Becsületes neve Barnabás, de most még kicsi, sehogy sem illene rá a Barnabás név. Majd ha megnő, bajusza lesz, netalán szakálla is, lesz felesége és gyereke, és autót (de inkább mozdonyt) fog vezetni, s akkor majd Barnabásnak fogják nevezni. Egyelőre azonban óvodába jár és nagycsoportos. Igaz, ő a legkisebb nagycsoportos az egész óvodában.
Barnival az elmúlt években nagyon izgalmas dolgok történtek. Érdekes helyekre utazott, de még otthon, az udvaron és az utcán is rendkívüli kalandokba keveredett. Hallgassátok meg! Könnyen lehet, hogy előbb-utóbb rátok is hasonló kalandok várnak, és akkor talán hasznát vehetitek Barni meséinek.
„Barni könyvét a gyerekek világához vezető útmutatóként is olvashatjuk. Megmutatja, hogy a gyerek partnerként való kezelése sokkal inkább célravezetőbb a nevelésben, mint a szigorú, komor parancsolás vagy a meg nem érdemelt kényeztetés.”
A szerző négyéves kisfiának, különleges, életszerű kalandjait ismerhetjük meg a kis kötetben.
Barnabás - azaz most még csak Barni - nagycsoportos óvodás, aki imádja édesapja róla szóló meséit. Így ismerhetjük meg Barnit több kedves és megmosolyogtató szituációban.
Megtudhatjuk például, hogy hogyan viszonyul az esti mesékhez, a lefekvéshez, a reggeli ébredésekhez, a pénzhez, a cicákhoz, a kutyákhoz, a tengerparthoz, vagy a Nagyravágyó Földalattihoz, akinek minden vágya, hogy igazi nagy Kék Metró legyen.
A rövid kis történetek a gyermeki következetességről, igazságérzetről, együttérzésről, a szülői tekintély szeretetteljes elfogadásáról beszélnek.
„Barni mindig és mindenhol játszani szeretne! A Barni könyvében a szülőt többnyire játszótársává fogadja a gyermek, ám az is előfordul, hogy apa csak ímmel-ámmal játszik, mert fáradt, mert sokat kell dolgoznia. Ám Barni ilyenkor is megértő.”
Gyulai Levente, Látó
"Zágoni Balázs (1975) első kötetét, a nagy sikerű Barni könyve második kiadását tartja kezében az olvasó. A nyelvi gonddal és leleménnyel megformált mesék az erdélyi gyermeklapokban, a Szivárvány és a Napsugár oldalain is napvilágot láttak. Azóta megjelentek a Barni Berlinben, a Barni és a lányok, valamint a Barniék tele című kötetek is, Barni és ikerhúgai, Dorka és Hanna történeteivel."
Pompor Zoltán, Csodaceruza Gyerkmekirodalmi Folyóirat
3. Barni és a lányok
Illusztrálta: Schmal Róza
Oldalszám: 112
A Barni-sorozat harmadik darab-jában nem csak Barnit láthatják viszont "barátai", hanem megismerkedhetnek húgaival, Hannával és Dorkával is.
A két könyvből - Barni második könyve és Ikrek könyve - álló kötet nyomon követi az immár iskolás Barni kalandjait, repülők, buldózerek, görkori-forradalmak, iskolás élmények, önálló megvalósítások világába enged bepillantást, majd a kistestvérek megszületésének varázsa, az együtt játszás forgataga, a közös csínytevések és az ikrek szimpatikus, sajátos világa ragadja magával az olvasót.
Barni egy igazi, kolozsvári kisfiú. Már iskolába jár, elköltözött a Kőkert utcából, és nagyon sok minden történt vele: megtanult rendet rakni, aszfaltozni, csokit igazságosan elosztani, számítógépezni és nem számítógépezni, repülőt építeni és forradalmat szervezni. Ezekről szól a Barni második könyve.
De a legfontosabb, ami történt vele, mégiscsak az volt, hogy testvére született. Nem is egy, hanem mindjárt kettő!
Hogy mit tudott kezdeni Barni Dorkával és Hannával, a két apró leánykával, akikhez kezdetben még hozzányúlni sem volt szabad?
Megtudjátok az Ikrek könyvéből!
3. Barniék tele
Illusztrálta: Visky-Ruth Boglár
Oldalszám: 72
„Barni az elmúlt években megnőtt és kissé megkomolyodott, Dorka és Hanna ovis élete viszont csupa mese.
A három gyerek otthoni, iskolai, álombeli vagy éppen föld alatti kalandjai jókedvű, derűsen szeleburdi világba vezetnek: jó lehet Zágoni Balázséknál gyereknek lenni!” Lovász Andrea, gyerekirodalom-kutató
|
|