A muter meg a dzsinnek
2017.03.10. 12:56
12+
Írta: Elekes Dóra
Illusztrálta: Kun Fruzsina
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 40
Mi történik, ha anyát elrabolják a dzsinnek?
Az író merész témaválasztása társadalmi tabut feszeget: a gyermek szempontjából láttatja az anya alkoholizmusát.
Az Elekes Dóra által írt A muter meg a dzsinnek című könyvben Kun Fruzsina illusztrációi nem bújtatják esztétizáló köntösbe ezt a nehéz témát, hanem lélektanilag kíméletlenül pontos, széteső és meggyötört képtöredékekben villantják fel gyermek belülről átélt érzelmi szorongását.
A történet a szöveg szintjén ugyanebből a technikából építkezik: foszlányokból áll össze, utalásokkal, epizódokkal. Fontos kulcsszó a műhöz magány: az anyjáról gondoskodni akaró kisgyermek magányossága, amely ebből a sajátos szerepcseréből adódik. A gyermeki én inkább meseivé teszi az elbeszélést, nem akar felnőni és az elviselhetetlen valóságot akarja szépnek láttatni. Szívig hatoló, nehezen feledhető, őszinte gyerekhangon szólal meg ez a történet gondozott.
|
"Elekes Dóra írása szépirodalmi eszközökkel mutatja be egy alkoholista anyával élő kislány mindennapjait. A történet megrázó és felkavaró.
Magyarországon sok ezer gyerek nő fel így, mégis évtizedek óta bagatellizáljuk a probléma jelentőségét. A kiskamasz látószögéből megírt történet sokakat hozzásegíthet a jelenség józanabb megítéléséhez.” (dr. Szemelyácz János - addiktológus-pszichoterapeuta)
„Elekes Dóra könyve, A muter meg a dzsinnek, társadalmunk egyik mélyen gyökeredző tabujával szembesít: az anya nem lehet alkoholista. Aki az, az nem anya. Az muter. Arról nem beszélünk, így irodalmi műveknek sem lehet tárgya. Ez a tabu nem szent, csupán a tiltást, éles oppozíciók határát jelöli: gyerek és felnőtt, józan és részeg, játék és szégyen, megértés és zűrzavar határát.
A szöveg narrátora mégis a lehető legtermészetesebben jár-kel ezen a határvidéken, teljességgel mentes marad minden pátosztól. Csak az olvasó torkában növekszik valami. Diszkomfort inkább, mint fájdalom, nem követi katarzis.
Ez az az irodalmi nyelv, amelyen valódi problémák tárgyalhatók. Vicces, játékos és felszabadító, rideg, szigorú és gonosz. Amilyenek a dzsinnek.” (Mészáros Márton - irodalomtörténész)
|
|