Anyu kiment vizet ereszteni, Andris pedig az ágyban sírdogált. Neki nem kell a csúnya hűtőfürdő. De anyu hamarosan visszajött, és magával vitte Andrist a fürdőszobába.
Kibújtatta a pizsamájából, és úgy kérte:
- Gyere, Andriskám, mássz be a kádba.
De Andris most már hangosan ordított:
- Nem akarok fürdeni, nem, nem, nem.
Akkor anyu a tenyerébe tett valamit, és azt kérdezte:
- Tudod, mi van a kezemben?
- Mi? – kérdezte Andris, és abbahagyta a sírást.
- Találd ki!
- Mutasd meg! – Andris kinyitotta anyu öklét, és három fekete csipeszt látott.
- Mit csinálsz a csipeszekkel? – kérdezte.
- Ezek nem csipeszek – jelentette ki anyu. Felemelte a csipeszeket, és furcsa hangon azt mondta:
- Szia Andris. Mi vagyunk a csipeszpingvinek.
- Mit kerestek itt? – kérdezte Andris.
- Itt lakunk – felelték a csipeszpingvinek. – Ez itt a Jeges-tenger. – Anyu bedobta a csipeszeket a vízbe, aztán újra kihalászta őket.
- Látod, itt szoktunk fürdeni – mondták a pingvinek. – Megmutassuk a házunkat is?
- Igen – vágta rá Andris.
- Akkor gyere be a vízbe, mert csak onnan láthatod.
- De hideg – mondta Andris, és bedugta ujját a vízbe.
- Dehogy hideg – nevettek a pingvinek. – Télen jégtáblák úszkálnak benne. Akkor hideg. Most csak az ijed meg tőle, aki gyáva.
- Én bátor vagyok – mondta Andris, és belépett a kádba. – Mutassátok meg, hol laktok.
Anyu letette a pingvineket a kád szélére, és rájuk borította a fogmosó poharat.
- Ez a házunk – kiabáltak a pingvinek.
Andris letérdelt, hogy jobban lássa, aztán lebiggyesztette a száját.
- Nekem nem tetszik. Nincs rajta ablak.
- Persze hogy nincs. Egész nap kint vagyunk a vízben. Ide csak akkor bújunk, ha nagyon hideg van.
- Milyen hideg? – kérdezte Andris. – Jégtáblás?
- Igen – felelték a pingvinek. – És hófúvás is szokott lenni. Úgy süvít a hó meg a szél, hogy látni sem lehet. Ha nincs ablak, nem jön be rajta a hideg.
- Jó, - mondta Andris - de hol az ajtó?
- Ha beleülsz rendesen a vízbe, megmutatjuk.
Andris becsüccsent a kádba, és kíváncsian nézte a pingvinek házát. Sehol sem látott rajta ajtót.
- Titkos ajtónk van – magyarázták a pingvinek. – Egyenesen a vízbe vezet.
Anyu beljebb húzta a poharat a kád felé, és alul kipottyant az első pingvin. Aztán még beljebb húzta, és máris csobbant a másik kettő.
- Látod milyen jó? – ugrabugráltak a pingvinek, és úsztak egy kört a kádban.
- És mit esztek? – kíváncsiskodott tovább Andris.
- Halat. A vízesésnél van a legtöbb. Megnézed?
Andris bólintott, anyu pedig kinyitotta a hideg vizet.
- Miért engedsz hideget? – nyafogott Andris. – Fázni fogok.
- Ettől megy le a lázad – mondta anyu, és pingvin hangon hozzátette: - Ez itt a vízesés. Ha befagy, akkor tényleg hideg van. De most folyik. Itt tanyáznak a halak.
Azzal kivett a csipeszes dobozból egy csomó kék és piros csipeszt, és bedobta a kádba. Azok rögtön lesüllyedtek az aljára.
- Hú, mennyi hal! – örvendeztek a pingvinek. – Látod, Andris? A kékeknek sós a húsa, a pirosaké édes. Először esszük a kék halakat, a pirosakat meg süti helyett szoktuk.
Az egyik pingvin lebukott a víz alá, és kifogott egy kék halat. A többiek rögtön odaúsztak.
- Még ne együk meg! – javasolta a pingvin. – Előbb fogjunk sokat, és csak utána együnk.
- Segítek nektek! – kurjantott Andris. – Én már nagy vagyok!
Bedugta kezét a víz alá, és rögtön két piros halat vett ki.
- Nahát, de ügyes vagy! – álmélkodtak a pingvinek, Andris pedig folytatta a halászatot. Hamarosan minden hal kint volt a parton.
- Hurrá, ehetünk! – kiáltották a pingvinek, és tátogatták a csőrüket.
Andris is szájához emelt egy kék csipeszt, aztán meg egy pirosat.
- Ham-ham – mondta. – Elég finom. Nekem a piros jobban ízlik.
- Nekem is - bólogatott az egyik pingvin.
- Mi a kéket szeretjük jobban – tette hozzá a másik kettő.
Amikor jóllaktak, a pingvinek csúszdázni hívták Andrist. Felkapaszkodtak a kád szélére, és a kád oldalán lesiklottak a vízbe. Andris kivette őket a vízből, és visszarakta a kád szélére.
- Csússzatok még!
Meglökte őket, a pingvinek pedig nevetve csusszantak vissza a vízbe. Amikor elfáradtak a csúszkálásban, kiültek a házuk mellé pihenni.
- Anyu, kérem szépen a csipeszeket – mondta Andris.
Anyu odatartotta a dobozt, Andris pedig kiválasztott belőle egy zöld csipeszt. Kezébe fogta, és odatette a pingvinek mellé.
- Sziasztok, én vagyok a krokodil.
- Segítség! – visítottak a pingvinek. – Ne bánts bennünket! Ne egyél meg!
- Én jó krokodil vagyok, és senkit sem bántok.
- Akkor miért jöttél ide? – csodálkoztak a pingvinek. – A krokodilok nem itt laknak, hanem a meleg folyókban.
- De én eltévedtem – mondta a krokodil. – Repülőn utaztam és hajón. Aztán bepottyantam a vízbe. Most pedig fázom, éhes vagyok, és haza szeretnék menni.
- Szereted a halat? – kérdezte az egyik pingvin.
- Igen.
- Akkor jó. Nekünk úgyis maradt ebédről.
A pingvinek megkínálták a krokodilt kék és piros hallal. Neki is a kék ízlett jobban. Aztán anyu elővette a nagy sárga szivacsot, és a kád szélére tette.
- Ez egy bundaágy – magyarázták a pingvinek. – Ha erre ráfekszel, nem fogsz fázni.
A krokodil kipróbálta, és tényleg nem fázott. Eközben a pingvinek összetanakodtak:
- Hogy fogjuk hazaküldeni a krokodilt?
- Építünk neki egy hajót.
- De miből? Errefelé nincsen fa.
- Van egy ötletem – szólt közbe Andris. – Én tudok csónakot készíteni.
- Hogyan? – csodálkoztak a pingvinek.
- Nagyon könnyű. – Azzal Andris levette a mosdó széléről a szappantartót, és rátette a vízre. Szépen úszott.
- Ez okos gondolat volt – dicsérték meg Andrist a pingvinek. Aztán eszükbe jutott, hogy fognak néhány halat a krokodilnak, nehogy éhes legyen az úton. A krokodil közben aludt a jó meleg bundaágyon.
- Nem fog eltévedni a krokodil? – aggódtak a pingvinek. – Olyan nagy ez a tenger.
- Kérjük meg a sirályt, hogy menjen vele. Ő tudja az utat – javasolta Andris.
A pingvineknek tetszett az ötlet. Kiabálni kezdtek:
- Sirály, sirály, hol vagy?
Fehér csipesz röppent ki a dobozból. Anyu rögtön rácsíptette a szappantartó szélére.
- Miért hívtatok?
- Van itt egy krokodil. Haza kéne őt kísérni, mert nem tudja az utat.
- Még mit nem! - mérgelődött a sirály – Aztán majd felfal útközben.
- Ez egy jó krokodil – magyarázta Andris – biztos nem fog bántani.
- És mit fogok enni? Hajózás közben nem tudok halat fogni.
- Mi már teleraktuk a csónakot. A krokodil biztosan ad belőle.
- Hát, nem is tudom – gondolkozott a sirály.
- Kérlek szépen! Szegény krokodil nagyon szomorú. Tedd meg a kedvemért! – kérlelte Andris.
- Na jó, nem bánom. Hol az a krokodil?
A pingvinek szaladtak, és felébresztették a krokodilt. Gyorsan beültették a csónakba, mert a sirály türelmetlen volt.
- Induljunk máris!
- Viszontlátásra! – integetett a krokodil. – Köszönöm a segítséget.
A csónak lassan eltávolodott a parttól.
- Te is búcsúzz el a pingvinektől, Andriskám – mondta anyu. – Lement a lázad. Nehogy megfázz a hideg vízben.
- Nem is hideg! – mondta Andris. – Akkor látnád, amikor jégtáblák úsznak benne!
De azért elköszönt a pingvinektől.
- Itt lesznek máskor is? – kérdezte, miközben anyu becsavarta a törölközőbe.
- Hát persze - bólintott anyu. - Minden fürdésnél találkozhatsz velük.
|