- Te nyávogtál ? - kérdezte.  - Én nem nyávogok, én beszélek - csapkodott a Kakas a szárnyával, és tüstént elkiáltotta magát:  - Kukurikuuú !  - Mást nem tudsz beszélni ?  - Nem, csak azt, hogy "kukurikú" - válaszolta a Kakas.  A Kutyus a hátsó lábával megvakarta a fülét, és visszament. Alighogy a lépcsőhöz ért, ismét megszólalt valaki:  - Miau ! "No, most megvagy"! - szólt magában a Kiskutya, és mind a négy lábával kaparni kezdte a földet a feljárat alatt. Jókora lyukat ásott, s a lyukból egy szürke egérke ugrott elő.  - Te nyávogtál ? - kérdezte tőle szigorúan a Kiskutya.  - Cin, cin, cin - cincogta a Kisegér -, én nem, de ugyan ki nyávoghatott?  - Valaki azt mondta, hogy "miau".  - Közel? - nyugtalankodott az Egérke.  - Hát itt, egészen közel - felelte a Kutyus.  - Juj, de félek! Cin, cin, cin, - cincogta az Egérke, és besurrant a feljáró alá.  A Kutyus elgondolkozott. Most pedig a kutyaól mellől hallatszott jó hangosan:  - Miau!  A Kiskutya háromszor is körbefutotta az ólat, de senkit sem talált. Odabent azonban valaki mozgolódott. "Itt van hát - gondolta magában. - Mindjárt megfogom!" - és közelebb lopódzot az ólhoz. Láncát csörgetve, hatalmas, bozontos kutya ugrott eléje.  - R-r-r-r ! - morgott a Kutya.  - Én... én csak megakartam tudni...  - R-r-r-r- !  - Ön nyávogott talán ? - suttogta a Kiskutya, és behúzta a farkát.  - Én ?! Talán gúnyolódsz, ebadta?!  A Kutyus ugyancsak szedte a lábát, elfutott a kertbe, és egy bokor alá bújt. És itt, éppen a feje fölött, valaki megint azt mondta:  - Miau!  Kikukucskált a bokor alól. Az orra előtt egy virágon bolyhos méhecske ült. "Itt van hát, aki nyávogott !" - és be akarta kapni a Méhet.  - Z-z-z-z ! - zümmögött sértődötten a Méhecske, és belecsípett a Kutyusba.  A Kutyus feljajdult, nekiiramodott, a Méh utána.  - Züm, züm, megcsíplek! Züm, züm, megcsíplek!  Futott a Kutyus a tóhoz - és beleugrott a vízbe! Amikor újra kidugta a fejét, a méh már nem volt sehol. És ekkor hirtelen megint nyávogott valaki:  - Miau !  - Te nyávogtál ? - kérdezte csuromvizesen a Halat, amelyik mellette úszott el. A Hal nem válaszolt semmit, csak a farkával csapkodott, és eltűnt a tó mélyén.  - Kva-kva-kva ! - nevetett a Béka, aki egy vízililiom tetején ült.  - Hát te nem tudod, hogy a halak nem beszélnek?  - Talán bizony te nyávogtál ? - kérdezte a Kutyus a Békát.  - Kva-kva-kva! - hahotázott a Béka.  - Milyen buta vagy! A békák csak brekegnek.  És beugrott a vízbe...  A Kiskutya csuromvizesen, feldagadt orral hazaballagott. Szomorkodva feküdt a pamlag elé a szõnyegre. Egyszerre csak újból hallotta:  - Miau!  Felugrott - és íme, az ablakpárkányon ott kucorgott a Cirmos.  - Miau - nyávogott a Kiscica.  - Vau-vau-vau! - ugatott a Kutyus, aztán eszébe jutott, hogyan morgott a bozontos Komondor, és õ is morogni kezdett:  - R-r-r-r !  A Cica felhúzta a hátát, és fújt:  - S-s-s-s ! Aztán prüszkölt: Fr-fr! És kiugrott az ablakon.  A Kiskutya pedig szépen visszament a szőõnyegre, és lefeküdt aludni. Most már tudta, ki nyávogott.

VISSZA A GYŰJTEMÉNYHEZ