Rodari: Jácint úrfi a füllentők birodalmába
Pompor Zoltán 2017.05.08. 19:43
Fordította: Sziráky Judith
Illusztrálta: Békés Rozi
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2011
Oldalszám: 184
Jácint úrfi leghalkabb beszédje nyomán ablaküvegek repednek meg, iskolai táblák törnek össze, ha kicsit megemeli a hangját, az összes gyümölcs lepotyog a fáról, ha pedig kiereszti, netalán énekelni kezd, házak omlanak össze. Különleges képességével magára haragítja a falu lakóit, ezért jobbnak látja, ha világgá megy és erős hangjával máshol próbál szerencsét.
Vándorútja során a füllentők országába érkezik, ahol a kalózból lett király, I. Döme az úr, aki miután törvénybe iktatta a hazudozás szabályait, minden igazmondó alattvalóját tömlöcbe csukat. Az ország lakói állandó rettegésben élnek, de Jácint úrfi Sátánka, a macska, Banánka a festő és Buci néni közreműködésével egyre több olyan barátra lel, akinek szívében még él a szabadság utáni vágy és elege van az igazság folytonos elferdítéséből. Összefogásuk eredményeképpen egyre többen viselkednek törvénytelenül, majd amikor Jácint úrfi egy alkalmas pillanatban kiengedi a hangját, Döme király diktatúrája hamarosan romokba dől...
A fantasztikus fordulatokban bővelkedő, sok humorral elmesélt – Békés Rozi nagyszerű rajzaival kísért – elsőként 1958-ban napvilágot látott történet a ma olvasóját ugyanúgy lenyűgözi majd, mint szülei, nagyszülei generációját.
|
Pompor Zoztán
Gianni Rodari 1920-ban született az észak-itáliai Omegnában. 17 éves korában kezdődött élete végéig tartó kapcsolata a gyerekekkel, ekkor szerezte ugyanis tanítói oklevelét, s kezdett el tanítani a szülőhelyéhez közeli falvakban. Ígéretes pedagógusi pályájáról a második világháború térítette le, a háború utolsó éveiben már az Olaszországi Kommunista Párt tagjaként vesz részt az ország felszabadításában. 1948-tól kezdve ír gyerekeknek, ekkoriban a L’Unitá című lap munkatársa, 1950-től a kommunista párt gyereklapjának (Il Pioniere) szerkesztője.
Az 1950-es évektől megjelenő könyveit (Belestem a tévébe, Kétszer volt, hol nem volt, Meséld te a végét!, Torta az égen stb.) világszerte több, mint ötven nyelvre lefordították. Gyermekirodalmi munkásságát 1970-ben Andersen-díjjal ismerték el. Máig az egyetlen olasz író, aki ebben a megtiszteltetésben részesült (az ugyancsak olasz, Roberto Innocenti 2008-ban illusztrátorként kapott Andersen-díjat). Rodari 1980. április 14-én halt meg Rómában.
Gianni Rodari neve hallatán legtöbbünknek Jácint úrfi jut eszébe, nem véletlen, hogy a Móra Kiadó is a Jácint úrfi a füllentők birodalmában című meseregénnyel indította útjára tízrészes Rodari-sorozatát. A könyvet olvasva örömmel konstatáltam, hogy 1958-as megjelenése óta a könyv mit sem vesztett humorából, fantasztikus fordulatai a ma olvasóját ugyanúgy lenyűgözik, mint szülei, nagyszülei generációját. (A varázslathoz a magyar kiadás még egy kicsit hozzá is tett Békés Rozi nagyszerű a rajzaival.)
A hihetetlen hangerővel megáldott (vagy megvert) Jácint úrfi nehezen találja helyét a világban: ha normális hangon szól, berepednek az ablakok, kicsit megemeli a hangját, körték potyognak a fáról. A falujabeliek gonosz varázslónak tartják, maga is érzi, hogy világerős hangjából több kellemetlensége származik, mint haszna, jobbnak látja hát szedni a sátorfáját:
„Jobb, ha elmegyek innen. Mit is keresnék itt, ebben a faluban? Szüleim meghaltak, legjobb barátaim elestek a háborúban. Világgá megyek, és a hangommal próbálok szerencsét.”
Hamarosan egy nagyon különös országba érkezik, ahol csak egyike a furcsaságoknak, hogy a papírboltban kenyeret, a pékségben pedig írószereket lehet kapni. Egy falra festett, háromlábú krétamacska, Sántácska lesz az, aki Jácint úrfi kalauzául szegődik a füllentők birodalmában. Ebben az országban hazudni nem vétek, viszont pórul jár az, aki az igazat mondja. A kalózból lett király, I. Döme törvénybe iktatja az új nyelv szabályait, a hatalom igényeihez formálva ezzel a valóságot. Az újságokban csupa hazugság jelenik meg, a birodalmat talpnyalók és besúgók kormányozzák. Döme király alattvalói rettegésben élnek, józan eszük ellenére engedelmeskednek uralkodójuknak, lelkükben azonban még ott parázslik a szabadság tüze.
Ezt a tüzet hivatott felszítani Jácint úrfi, aki hamarosan megismerkedik néhány rokonlélekkel, akiknek Sántácskához hasonlóan elege van az igazság folytonos elferdítéséből. Buci anyó szeretné, ha macskái (rendes macskához méltóan) nyávognának, Banánka festő legszívesebben összehasogatná hazug képeit. Hőseink mindkettőjüket megajándékozzák: Sántácska megtanítja nyávogni Buci néni macskáit, Jácint úrfi pedig meggyőzi Banánkát arról, hogy a négylábú ló szebb, mint a tizenhárom lábú. Szavait igazolandó kilenc láb eltávolítása után a kép életre kel, és az igazság diadalaként a ló levágtat a vászonról.
A szabadság járványos: egyre többen viselkednek törvénytelenül, Döme király diktatúrája recseg-ropog, majd Jácint úrfi énekének köszönhetően hamarosan romokba dől. A másik önzetlen segítése az elnyomás alól felszabadult emberek közös élménye lesz. És a kizökkent világ rendje újra helyre áll.
Gianni Rodari műveinek központjában a gyermeki fantázia és kreativitás korlátlan szabadsága áll. 1973-ban írta meg meseírói ars poétikáját, A képzelet grammatikája című esszét (magyarul 2001-ben jelent meg a Pont Kiadónál). A könyv akár használati útmutatóként is szolgálhat kezdő meseírók, fejből (esti) mesélni vágyó szülők vagy a hangoskodó gyerekeket lekötni hivatott pedagógusok számára. Rodari tudja, hogy a gyermeket a legjobban úgy lehet nevelni, ha mozgásba hozzuk a képzeletét fantasztikus történeteket mesélve neki.
A Rodari-sorozat könyveit végigolvasva egy tízrészes szeminárium hallgatóivá válunk, amelyen leckét kaphatunk szabadságból, emberségből és kreativitásból.
|
|