Csak annyit sejtünk, hogy valami nagyon fájdalmas világkatasztrófa történt, és az emberek apró közösségekre szabdalva próbálnak felépíteni egy olyan világot, amiben alapérték a biztonság, hogy ne történhessen semmi baj. De az a magasszintű technika és szervezési tudás mégiscsak ennek az elmúlt civilizációnak az eredménye, és úgy döntenek, hogy a fenntartásához meg kell őrizni valamennyire ennek a civilizációnak az emléket. Egy ember viseli a tudás terhét, az emlékek őre.
Fogoly ő is, akár a többiek, de nem puszta termelőegység, amelyet némi hormontablettával meg lehet szelidíteni. Az érzelmek birtokában képes vágyni valami másra is, mint a biztonságra. Hozzá osztják be a főszereplő család nagyobbik fiát (nem igazi családról van szó, hanem tudományos alapossággal megfelelően passzoló emberek hatékonyabb termelőegységbe való gereblyézéről), hogy kövesse az emlékek őrét, legyen új őr, mert van egy különleges képessége. Miközben Jonas megismeri a múltat és az érzelmeket, az apja egy éve hazahord egy kisfiút, akit nem tudtak családba adni, mert sírós. Két évesen “elbocsájtanák”, ami miatt az apa rettenetesen szomorú, de végsősoron nem tesz semmit. Jonas viszont elrabolja a kis Gabrielt és átszökik vele a hídon.
A második és harmadik részben (Valahol, messze, Hírvivő) két másik közösséget ismerünk meg. Hamar kiderül, hogy az emberi közösségek szinte mindenhol a gyengék kiszorításával próbálnak túlélni, kivéve Faluban, ami befogadja a menekülteket (mint Jonas és Gabe).
A negyedik, záró kötetben visszatérünk Jonas városába, de nem őt követjük. Lois Lowry ebben a kötetben Gabe-t akarta megírni Jonas után, de végül egész másfelé kanyarodott a tolla. Az újszülött Gabe helyett Claire, Gabe anyja kerül előtérbe (újabb beszélő névvel a nemakarom-próféta, az angyal után a tisztaság, ragyogás).
Lowry azt mondta, hogy amikor írta regényt, akkor kiírta magából a vágyat, hogy vissza akarja kapni repülőtiszt fiát, aki meghalt egy gyakorlaton. Pontosan ez az erőssége a regénynek: Claire alakja, amíg őt követjük, a regény első két nagy fejezetében. Gabe halvány marad hozzá képest. Különleges képessége, hogy másnak a fejébe tud helyezkedni, képes beleérezni, nincs igazán kidolgozva.
Claire viszont teljesen magához láncolja az olvasót. Tőle lesz letehetetlen a könyv, beszippant, tudni akarja az olvasó, hogy most akkor mi lesz? Pedig nem történik semmi: apró lépésekben haladunk előre. Claire-t 12 évesen szülőanyának választják ki egy olyan társadalomban, ami legszívesebben megtagadná a test és az érzékek létét, ahol a nőket egy beavatkozással termékenyítik meg. Nem kell tablettákat szednie, hirtelen kinyílik előtte a világ. 14 évesen megszüli a gyerekét, de valami történik a szülés lefolyása közben, és nem lehet többet anya - beosztják máshova. De mivel a tökéletes rendszert is emberek működtetik, becsúszik egy hiba: Claire megtudja a gyerek nemét és számát. Elkezd kötődni.
És mivel nem kap tablettát, egyre erősebben vágyik a gyerekre. Meg is oldja, hogy önkéntesként látogathassa, felvehesse, simogathassa, a fülébe gügyöghessen. És amikor Jonas megszökteti Gabe-t, ő is elszökik. A tenger egész máshol veti ki, kimossa belőle az emlékeket, amelyek lassan térnek vissza. Az ipari forradalom előtti körülmények közt élő, ősközösségszerű halászfalu befogadja, de hiába szeretik, lenne meg itt a helye, ő elvágyódik. A beilleszkedés, önmegismerés, változás folyamatát izgalmas, torokszorító történeti tudja tenni az elbeszélés feszültsége, noha egy helyben állunk, és az ugyanolyan napok ismétlődnek monoton rendben.
A harmadik részben nehéz a feladat: mindazt, amit Claire felépített, le kell zárni úgy, hogy a lezárás súlya megfeleljen az (élet)történet nehézségének. Az elbeszélésbe idegen testként ékelődik be a Cseremester hangsúlyos szerepe (az előző részekben is megjelent ez a mitikus alak, de nem volt jelentős szerepe): míg eddig mindenki valós ember volt, ha különleges, irreális képességekkel is, a Cseremester a misztériumjátékokból szalajtott és némi üzletemberből összegyúrt klasszikus sátán: bűzös lehelet, lódenkabát/köpönyeg. Emberi tulajdonságokat kér a vágyak teljesítéséért. Claire csak rajta keresztül juthat el a Faluba, Gabe-hez - így viszont valójában nem jut el hozzá. Innentől meseivé válik az elbeszélés, a Cseremester legyőzése egy ilyen mitikus harc - kár, hogy ahhoz képest nagyon könnyű legyőzni és nagyon egyszerűen van lebontva a gonosz jelleme - ha ezt annak lehet nevezni.
A könyv mégis magával ragadó, mert abban nagyon jó, amiben Lowry eddig is jó volt: a karakterek, a kisvilágok, a mikValahol messzerokozmosz felépítésében, az emberi viszonyok apró rezdülésekben való megjelenítésében. A torokszorító feszültség nála mindig ezekből adódik: ahogy az egyén ütközik a világgal, beilleszkedik, és visszapattan, önmaga próbál lenni az adott, szűkös keretek között - ez Lowry nagy témája, és ezért érdemes annyira a kamaszok kezébe adni a könyveit.
Forrás: pagony.hu
Az emlékek őre
Valahol messze
Hírvivő
A fiú