A rendíthetetlen ólomkatona (1)
Írta: Hans Christian Andersen
Fordította: Bakonyi Berta
Kiadó: Alexandra, 2008
Oldalszám: 32
"Volt egyszer huszonöt ólomkatona, egytestvér valamennyi, mert ugyanabból az ócska ólomkanálból öntötték mindegyiket. Puskájuk a kézben, szemük egyenesen előretekint, piros-kék egyenruhájuk pompázó szép..." - kezdődik a mese.
Az utolsó ólomkatona féllábúra sikerült, mivel őt készítették utoljára, és elfogyott az ólom.
Fogyatékossága miatt a többi játék kiközösítette.
|
A féllábú katona egy gyönyörű balerinába volt szerelmes, aki elérhetetlen volt számára. A gonosz báb észrevette a katona érzelmeit és azon mesterkedett, hogyan tüntesse el a kiközösített ólomkatonát.
Ekkor kezdődnek viszontagságos utazása a házon kívül. Mire visszakerül a játékokhoz, a balerina belehal a bánatába, hisz ő is pozitív érzelmeket táplált iránta.
Az ólomkatonának pedig már nincs miért továbbélnie, ezért tűzbe veti magát.
Romantikus történet tárul elénk: a megelevenedett játékok cselekedeteiben igaz emberi érzelmeket figyelhetünk meg. A gyönyörű balerina egyedül van, nincsenek barátai, mert mindenki féltékeny rá. Ma is megfigyelhető ez.
A féllábú katonát a bajtársai sem kedvelik, lenézik a testi hibája miatt.
Ma is furcsa szemmel nézik sokan azt, aki más, s aki kilóg a sorból, azt kiközösítik. A külsőségeket fontosabbnak tartják a belső értéknél.
A gonosz báb, amikor felfedezi a katona és a balerina közti kapcsolatot, nem tűri el féltékenységből kettőjük románcát, hogy már egy féllábú játéknak egy ilyen gyönyörű kedvese legyen.
A mai világban is sokszor megesik, hogy külső erők irányítanak egy kapcsolatot, s nem biztos, hogy a gonosz ármányt túléli ezt.
Andersen viszont az utolsó pillanatban megmenti a két magányos játék eggyüvé tartozását...
Forás: Könyvfalók blog
|
|