A csodafa kertésze éjt-nappallá téve gondozza, öntözi, óvja fácskáját, minden gondolata körülötte forog: épp ezért nézi rossz szemmel, hogy a fa ágait a gyerekeknek nyújtja, fényét a pillangókra szórja, lombja pedig a madaraké, s mindenkinek muzsikál. A fa cseperedését, a féltékeny kertész lelkében dúló viharokat, egy magát koldusnak kiadó rabló alakoskodását, a sunyiságot, az irigységet, az aggodalmat nem csupán Orbán György muzsikája tolmácsolja, de a hangok, hangszínek és hangszerek jelentőségére Molnár Szabolcs értő magyarázatai is felhívják a figyelmet. Ezeket a lábjegyzeteket szintén Mácsai Pál adja elő, természetesen a mese után.   A csodafa szimfonikussá komponált meséje a maga komplexitásában nem „csak” jól szeretni tanít, de élvezetes leckét ad zeneértésből is. A kertész pedig leckét kapott a csodafa megértéséből és elfogadásából – s mivel sikerült legyőznie féltékeny önmagát, a csodafa is tovább muzsikál, ágait a gyerekeknek nyújtja, lombja a madaraké, és a pillangókra szórja fényét. A könyv gazdagon illusztrált, ezért puszta lapozgatása is élményt nyújt. Takács Mari modern rajzai kifejezőek és igen egyediek – olykor stilizál, felülnézetből mutat be szereplőket, különös részleteket emel ki. E színes rajzok képesek megragadni a pillanatokat, s átérezhető hangulatot sugároznak. E mesét nemcsak a rajzok illusztrálják, hanem érdekes módon a betűk is. A normál szedésű betűk mellett találunk színnel, jóval nagyobb mérettel, illetve ferde sorokkal kiemelt szövegrészleteket.