Aztán egy nap akarata ellenére kárt okoz a mesternek, és mivel nincsen pénze, felajánlja, hogy ledolgozza az okozott kárt. Az öreg először szóba sem akar állni vele, ám mégiscsak enged az unszolásnak. Szegény fiú, ha tudná, hogy milyen messze van még attól, hogy beteljesüljön az álma. Ennek ellenére nem adja fel. Minden erejét összeszedve dolgozik, olyan nehéz munkákat, amiket manapság a hozzá hasonló korú gyerekek talán nem is bírnának elvégezni, sőt, talán még egy felnőtt férfinak is becsületére válnának. Telik-múlik az idő, évszakok váltják egymást, de Kóró még mindig messze van attól, hogy a mester inasául fogadja. "Ezen a nyáron Kóró és Daru bőségesen el volt látva élelemmel, hiszen a délben félig kiürült tálka estére mindannyiszor átváltozott csurig töltött vacsorás edénnyé. Egyetlenegyszer érzett kísértést a fiú, hogy az utolsó cseppig elfogyassza ebédjét, hisz a lelke mélyén tudta, hogy az edény estére ismét színültig lesz. Ám végig sem gondolta, máris elhessegette az ötletet, és maga is elcsodálkozott: hihetetlen, milyen hamar kapzsivá válik az ember! És anélkül, hogy megkérdezte volna, tudta, hogy Daru is rosszallná a dolgot mondván: nem szabad kihasználni más emberek nagylelkűségét." Aztán jön egy remek alkalom: ha teljesíteni tudja küldetését, és Min mester munkáit épségben eljuttatja a császári palotába, talán végre megtörik a jég. Csakhogy a palota nagyon-nagyon messze van, ő pedig – akárhogy is nézzük – csak egy kisfiú, akinek egyedül kell nekivágnia az ismeretlennek. "– Én nem adhatok más ajándékot, mint a szavaimat. Fogadd el hát őket. Utad során sok megpróbáltatás vár rád, mindezek közül azonban az emberek jelentik a legnagyobb veszélyt. Ugyanakkor az emberekhez kell fordulnod akkor is, ha segítségre van szükséged. Ezt soha ne feledd, barátom, s akkor utadat szerencse kíséri!" Vajon megér ennyi megpróbáltatást az, hogy megvalósuljon élete nagy álma? Távoli tájon, távoli korban játszódik az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Szövetségének első díjas ifjúsági könyve.