8-10 éveseknek Írta: Paul Maar Fordította: Bosnyák Viktória Kiadó: Könyvmolyképző, 2006 Oldalszám: 220 Ki lehet Mukk, az a kis gazdátlan kutya, aki reggelente követi Lippelt az iskolába? Egy közönséges kóborkutya, vagy egy nemes eb a szultán palotájából? És kicsoda Asslam és Hamide, akikkel együtt Lippel a sivatagi homokviharban menekülésre kényszerül? A két török tanuló az osztályból, vagy inkább egy napkeleti ország hercege és hercegnője? Izgalmas kaland az, amit Lippel álmodik, s ráadásul még ő maga is benne van nyakig. Vagy ez talán nem is álom?

 

Lippel, a tízéves kisfiú három dologért rajong: a gyűjthető kártyákért, a kompótért és a könyvekért. Lázasan gyűjti a tejesdobozokon és a joghurtospoharakon található pontokat, melyekből százért izgalmas kép jár, és éjszakánként a lépcső alatti gardróbba bújva falja a mesés keletről szóló könyveket. Egy napon a szülei bejelentik, hogy el kell utazniuk egy hétre, és őt egy bébiszitter gondjaira bízzák. A nő azonban teljességgel kiállhatatlan: az Ezeregyéjszaka meséit is elkobozza Lippeltől. A kisfiú álmában folytatja a történetet: a szultán palotájában találkozik két új osztálytársával, a török Arslannal, és Hamidéval, akik nagy bajba kerülnek. És az álom és a valóság határai összemosódnak…     A "Lippel álma" a költészet, az álom és a valóság kapcsolatával foglalkozik. A történet gyerekhősének szülei egy hétre elutaznak, és a gyereket egy fizetett alkalmazottra bízzák. Az alkalmazott modern boszorkánynak bizonyul, a vele töltendő hét elviselhetetlennek tűnik a gyerek számára. Mivel a kisfiú mélységesen érdeklődik az Ezeregyéjszaka világa iránt, szülei búcsú ajándékul egy keleti mesekönyvet hagynak neki hátra. Alighogy elkezdi olvasni, az alkalmazott büntetésből elveszi a könyvet. A kisfiú kétségbeesésében éjszakánként tovább álmodja a történetet. A könyv ettől kezdve két szálon fut tovább, felváltva olvashatjuk a hét minden napjának, és a hozzátartozó éjszaka álmának eseményeit. A valóság és az álom csodálatosan keveredik, a nappal eseményei megváltozott formában beleszövődnek az álomba, a gyerek számára elmosódik a különbség, az álombeli érzések és gondolatok visszahatnak a valóságos eseményekhez fűződő viszonyára. Végül a gonosz hatalmat a jó segítségével mindkét világban sikerül legyőzni, egy kedves és jóindulatú szomszédasszony a szülőknek telefonálva elküldi az alkalmazottat, és az utolsó napot ő tölti a gyerekkel. A gyerek a visszakapott könyvvel már nem tud mit kezdeni, az ő története az, amit ő álmodott a megpróbáltatás és kiszolgáltatottság nehéz időszakában, és minthogy az alkalmazott távoztával már nem álmodik tovább, az utolsó epizódot a hazatérő anya találja ki. A költői történet egy pillanatig sem szentimentális, a kisfiú és környezete a szövegben és a rajzokban is a szerzőre jellemző humorral, finom iróniával van ábrázolva.