Emil és a detektívek
2017.10.17. 18:29
Írta: Erich Kästner
Illusztrálta: Walter Trier
Fordította: Déry Tibor
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2011
Oldalszám: 134
Adva van egy sötétkék ünneplős iskolás fiú – nem szereti az ünneplő ruhát –, egy Kalapocska nevű berlini lányka – ez a csúfneve –, továbbá egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje – itt szokott kezdődni a bonyodalom.
Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr – nézzünk csak alaposan a körmére. A többi tényezőnek elég csak a nevét említenünk: egy szálloda a téren, valahol Berlinben, na meg egy kis bankfiók.
Ha ezeket a tényezőket egymással kapcsolatban hozzuk, a megoldás a világirodalom egyik legismertebb gyermekregénye lesz, izgalmas krimi, a felnőtt krimik szabályai szerint alakulva, de mégis túlnőve azokon, hiszen éltető eleme a humor, a Kaland. Rajta, nyomozzunk együtt Emillel, de valahogy el ne felejtsünk közben nevetni!
|
A gyermekirodalom klasszikus alkotásai között számon tartott, jó néhány feldolgozást (képregény, hangjáték stb.) megért ifjúsági regény talán éppen annak köszönheti népszerűségét, hogy sikeresen egyesíti magában mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket a 8-10 éves gyermekek olvasmányaiktól elvárnak.
A cselekmény is egyszerű, de - mivel voltaképpen szolid krimiről van szó - nem nélkülözi az izgalmas, kalandos elemeket. Emiltől, akit édesanyja Berlinbe küld vakációzni, a vonaton egy keménykalapos úr ellopja a pénzét. A fiú a férfi nyomába ered, de - miután egy korábbi gyerekes csínye miatt fél a rendőrséghez fordulni - egyedül semmire sem megy. Szerencsére megjelenik a színen Gusztáv, aki rövid idő alatt összecsődíti a környékbeli gyerekeket, és megkezdődik az impozáns méretű (száz gyerek vesz részt benne) és szervezettségű hadművelet a tolvaj leleplezésére. Kiderül, hogy a keménykalapos úr nem más, mint egy körözött bankrabló, s így Emil nemcsak a pénzét, de a bank által kitűzött jutalmat is megkapja, s az újságok is írnak róla.
További erénye a regénynek, hogy felesleges kitérőktől, erőltetett fordulatoktól mentes a cselekményvezetése és nem utolsósorban kitűnő a szerző humora. Simon László előszava közelebb hozza a magyar olvasókhoz Kästnert, az embert és az írót.
Legeza Ilona
|
|