1. Bolondos családom A kilencéves Mattie folyton aggódik, de ez nem is csoda, hiszen egy olyan nagy és bolondos családban, mint az övé, mindig akad valami aggódni való. Például, hogy a tesókkal elültetett magokból tényleg finom gyümölcsök és zöldségek lesznek-e, ahogy azt mindenki ígérte? Vagy hogy miért viselkedik néha úgy a nagymama, mintha egyáltalán nem szeretné az unokáit? És miért kellett anyunak orvoshoz mennie? Szerencsére a nyugtalanító kérdésekre előbb-utóbb mindig megérkezik a válasz, és kiderül, hogy a csodás természet örömteli meglepetéseket rejteget. 2. Bolondos családom nyaral A Butterfield család Cornwallba utazik vakációzni. Mattie természetesen most is aggódik. Listát készít arról, hogy mi minden nyugtalanítja: Mi lesz, ha elveszíti a bőröndjét? Vagy ha valaki lezuhan az egyik szikláról? És a legrosszabb... mi van akkor, hogyha valakit történetesen ottfelejtettek a vasútállomáson?
A nyaralás persze végül jól sikerül, és Mattie sok új élménnyel tér haza.
Hintafa blog
Mindkét kötetben Mattie a narrátor, aki korát meghazudtoló megfigyeléseket tesz, de legfőképpen egyfolytában aggódik. Még füzetet is vezet ezekről. Persze elsősorban félreértések, meg nem értett félmondatok a bajok forrásai. Például amikor anyunak nem volt elég pénze a boltban, vagy az orvosnál tett látogatása ijeszti meg a kislányt. A pénzügyi gondok megoldásaként veteményeskertet hoznak létre, hogy a terményeket eladják és meggazdagodjanak. Természetesen végül minden remekül sikerül. A szomszédok és a nagyszülők megveszik a zöldségeket, amit egy fergeteges vacsorával koronáznak meg. No meg egy óriási hírrel.
A folytatásban kitör a nyár és a család természetesen nyaralni indul. Illetve nekik természetesen, én intenzíven drukkoltam, hogy a két szülő a hosszú vonatúton ne hagyja el a legfontosabbakat (és végül ez nagyjából sikerül is). Viszont amint elképzeltem a gyönyörűséges Cornwall-i tájat, kezdtem megérteni őket. Nyilván itt is kaland követ kalandot. Elhagynak csomagot, nehézségek támadnak a sátrak összeszerelésénél, sőt eleinte egyenesen rémesnek találják a helyet. Ahogy azt egy családi nyaralástól várjuk. Aztán hirtelen, mintegy varázsütésre minden megoldódik. A kis csapat egymás mellett, bekuckózva fekszik a sátorban, mint egy rakás békés zöldborsó a héjában.
Több szempontból is igazi meglepetés volt ez a sorozat. Az írónő családábrázolása végtelenül szimpatikus (úgy sejtem, hogy a saját családja is megihlette Butterfieldék életre hívásakor). Úgy a főszereplők, mint a mellékszereplők tekintetében. Anyu és apu távolról sem tökéletesek, sőt az anyagi körülményeik sem idilliek, de a törődésük és összetartásuk, irigylésreméltó. Apu például minden gyereke születésnapjára farag 1-1 szobrot, így a hátsó kert teli van dinókkal, kengurukkal, traktorral, teknősökkel, sünivel, űrhajósokkal, Supermannel és Batmannel. Amikor anyu úgy tűnik, hogy éppen nem működik, akkor apu színre lép és átveszi a gyeplőt. Az is igazi öröm volt, ahogy Higgins a leíró részekkel bánik. Nem ereszti bő lére, de mégis világosan látjuk magunk előtt a konyhában uralkodó feszült hangulatot, vagy a Cornwall-i sziklákat.
Egyetlen észrevételem van csak a második részhez. Mattie találkozik egy nagyon furcsa kisfiúval a tengerparton. A srác mindig egyedül van, úgy tűnik, hogy egy barlangban lakik és Mattie-n kívül senki sem látja. Gondolom sejtitek, miről van szó. Ez a fordulat kicsit túlzásnak tűnt. Mindenesetre az írónő nagyon szépen lezárja a kissrác történetét, amiről rögtön eszembe jutott a pár évvel ezelőtt Oscar-díjat nyert rajzfilm, a Tenger Dala. Úgyhogy a Butterfield család történetének összképén végül nem esik csorba.
Nagyon helyes, lendületes, életszagú történetekkel szórakoztatott minket ez a Bolondos család. Az események sodróak, fiúk és lányok számára is érdekesek. A megnövelt betűméret és a szellősen szedett sorok miatt is kiválóan alkalmas mindkét kötet az önálló olvasásra. (Az ebbe a kategóriába tartozó könyvek között igen előkelő helyen áll nálunk.) Lee Wildish illusztrációi kedvesek, de vagányak és beszédesek. Chirs Higgins és családja kedvünkre való banda. 3. Bolondos családom nem fér a bőrébe Anyu hasában egyre nagyobb a kistesóm, miközben a család lassan a karácsonyra készülődik. Össze kell állítani a kívánságlistákat és be kell csomagolni az ajándékokat.
De mi történik, ha egy minden képzeletet felülmúló ünnepi ajándék érkezik?
Hintafa blog
Visszatért Mattie bolondos nagycsaládjával és ahogy reméltük, a sorozat harmadik kötetében sem férnek a bőrükbe! Chris Higgins könyvei olyan sok kellemes percet szereztek eddig, hogy az újabb részek szinte már magától értetődően kerülnek az olvasási listára. Az angol írónő nevét érdemes észben tartani, mert amikor beindul az olvasási kedv, akkor példátlan ritmusban fogyasztják a gyerekek a könyveket.
Higgins könyveit elsősorban a már gyakorlattal rendelkező kisolvasóknak ajánlom, akiknek már nem okoz gondot a betűk kisilabizálása, összeolvasása és szert tettek némi gyakorlatra ezen a téren. Bár kedves és szelíd hangulatukat tekintve egy 7 éves érdeklődését könnyedén lekötik, a még csak kezdő szintet taposó olvasó könnyen elfáradhat, mire az oldal végére ér. Második osztály elejére/közepére már jóval edzettebbek. (Értem ezt mindazokra, akik úgy kezdik az iskolát, hogy nem tudnak olvasni.) Lee Wildish kedves illusztrációi aranyos hátteret biztosítanak és jól lazítják a rendesnél valamivel megnövelt méretű betűket.
Szinte vétek kihagyni a Bolondos család sorozatot. Egyrészt bizonyos szempontból mindannyian egy bolondos családban élünk, ez megteremti a kapcsolatot az olvasó és a történet szereplői között. A mások bolondos családjára mindig örömmel csodálkozik az ember, főképpen akkor, ha még csak másodikos, vagy harmadikos. Van ebben valami megnyugtató, hogy másutt is kicsit lököttek.
Másrészt Higgins a harmadik kötetben különösen érdekes kalandokba keveri a Butterfield-klánt. A nyaralásból visszatérve elkezdődik az tanév és Stanley is iskolás lesz. Az aggodalmairól naprakész listát vezető narrátor, Mattie válláról azonban hamar legördülhet a teher, a kisfiú remekel az iskolában. Olvasni például olyan kiválóan tud, hogy versenyt is nyer. Látszólag minden csodásan alakul, V mégis egyre többet ül a rossz gyerekek székében és otthon is tüntetően sokat komiszkodik. Különösen ha az olvasásról van szó.
A hamarosan bővülő családban V problémája eleinte nem tűnik többnek átmeneti szeszélynél. A szülők is így vannak vele, mígnem sűrű könnyhullatásig és garázdaságig eszkalálódnak az események. A családi vészhelyzetet és V olvasási kedvét végül nagyi menti meg. És meg kell mondjam, hogy nagyon tetszett a megoldás. Mert bár gyanakodhattak volna a szülők, hogy az egyébként mindenben nagyon rendes és pedáns, komoly matematikai tehetséggel bíró Vera Lynn valamilyen nyomós okból kifolyólag utálhatja az olvasást, egy ekkora családnál (plusz a kutya) bizony jól jön a jószándékú nagyszülői segítség.
Bár a főszereplő lány, a sorozat mégsem viseli magán a tipikus lányos/fiús vonásokat. Nem mintha baj lenne azokkal a könyvekkel, azokra is szükség van. Higgins könyvei lányok és fiúk számára egyformán érdekesek. És ha már érdekességnél tartunk, a cornwalli szerző volt a helyi mondákból is ügyesen becsempészett néhány figyelemfelkeltő apróságot.
Természetesen az előző részek nélkül is érthető harmadik rész, de annyira szerethető a többi kötet, hogy kár lenne kihagyni. Egyébként ár-érték arányban nagyon is versenyképes a sorozat (akár osztálykönyvnek, vagy jutalomkönyvnek is remek választás). A fordítás Vajda Nagy Ágnes gördülékeny munkája.
Végül, de nem utolsó sorban mindig nagy örömet okoz, ha olyan inspiráló példákról olvas a fiam, mint Mattie és testvérei, akik kertészkednek, gördeszkáznak, olvasnak, rajzolnak. Mára az élet elengedhetetlen részei az okoskütyük, de szeretném, ha minél több offline időben lenne részük. A lelkesedés, ahogy Mattie a denevéretetőjéről mesél roppant ragadós. (Apósom örülni fog az újabb kihívásnak.)
|