Már az első rész is több szempontból érdekes volt a felnőtt és a gyerek olvasóknak is. Miben más Zog, mint a sztereotip mesedzsungel, ami ráömlik a gyerekekre? Elsősorban persze pont abban, hogy a mesei kötött szerepeket és fordulatokat, humorral és nagyon is meseien forgatja ki.  A Zog, a sárkány című mesében megismerünk egy sárkányiskolát, aminek az lenne a dolga, hogy vérszomjas, királylányokat rabló fenevadakat neveljen ki. Csakhogy Zog egy csupaszív sárkányfiú, aki nem szívesen bánt másokat, az egyetlen dolog, ami motiválja, hogy a legügyesebb tanonc aranyérmet kap a suli végén. Emellett Zog minden más sárkánytulajdonságnak is a híján van. Nekirepül a fának, felgyújtja a saját szárnyát, ha az ordítást gyakorolja bereked a torka... Még szerencse, hogy az ilyen helyzetekben összefut egy királylánnyal, aki szintén nem bírja a hagyományos királylányos tulajdonságokat.   Ebben a mesében a királylány a megmentő, a sárkány segítője. Ez abban csúcsosodik ki, hogy amikor Zognak el kell rabolnia egy királylányt (így szól a tanítónő utasítása), a kedves lány felajánlja, hogy rabolja el őt. Zog csak a lány segítségével kapja meg a sárkány iskola aranyérmét, és válik elvileg "igazi" szakképzett sárkánnyá. Aztán jön a hős Linkóczy herceg, hogy megmentse a lányt, de ekkor megint a lány az, aki cselekszik, közbelép és megoldja a konfliktust: inkább orvos mentőcsapattá alakulnak hárman: a sárkány, a herceg és a királylány.    Már az első mesekönyv is jó nagyot csavart a hagyományos hősök tulajdonságain, a mese morfológiai fordulópontjain.   Itt semmi nem úgy történik, ahogyan számítanánk rá, miközben a varázsmese szerkezete nem sokat változik: kapunk az útján elinduló fiatal hőst (Zog), cselekvő segítőt (királylány) és egy megmentésre szoruló "áldozatot" (Linkóczy herceg), hiszen neki még fel kell nyitni a szemét: nem azt teszi, amit szeretne, hiszen mint, ahogy a mese végén kiderül: minden vágya az, hogy orvos lehessen. De nemcsak felcseréli a hagyományos szerepeket, hanem alaposan ki is forgatja őket, hiszen a hős nem igazi hős, az ellenfél pedig nem ellenfél.   Mégis a felvilágosult szemlélet mellett megtart mindent, amiben a varázsmese segít: a mesékben való traszformálódás a gyermeki lélek alapvető tápláléka, amikor pedig beleélik magukat a különböző szerepekbe, a tudattalan feszültségeik feloldódnak. A kortárs kislányok és kisfiúk pedig nap mint nap találkoznak azzal a feszültséggel, amit a sztereotípiák okozhatnak. Segítsen nekik ez a cseles mese, a belső konfliktusaik feloldásában! Melyik hosszú hajú, kisfiút nem csinos kislányozzák le a játszótéren, és melyik kislány nem tapasztalja nap mint nap, hogy az oviban akkor vagy igazi kislány, ha minimum három Disney hercegnő pillog a szettjén? Zog azt súgja a gyerekek fülébe, hogy bátran lehetnek azok, akik lenni szeretnének, és ha eddig nem is ment olyan jól, bármikor változtathatnak az életükön, meghaladják saját maguk korlátait, hogy egy teljesen más szerepben születhessenek újjá.  Most pedig folytatódik a második mesekönyv: a kis csapat útnak indul, hogy sellőt, oroszlánt és egyszarvút mentsen, minden bajba jutottnak segítsen. Egyenrangúak, az erejük az összefogásukban rejlik. És mi történik akkor, ha valaki rabul ejtenek?  Gyöngy királylány meglátogatja a nagybátyját, aki igazi zsarnok, előítéletes király és zárva tartja a orvosnak állt lányt, hogy újra királylányt faragjon belőle. Gyöngy persze ellenáll, Zog és a herceg megpróbálják megmenteni, de végül a lánynak saját magát kell megmenteni, amiben most már segít neki a mentőcsapat is. A király beteg lesz, amin egyedül Gyöngy tud segíteni. A gyógyulás után persze bekövetkezik a heuréka-pillanat és minden a jogos helyére kerül: "– Igazad volt, hercegnőkből Simán lehet doktor! Bocsáss meg, hogy bezártalak, Szabad vagy, madárka, De azért majd nézzetek be Néha egy teára!" Ajánlom ezt a könyvet minden kisfiúnak és kislánynak, hogy a jövő generációi olyan meséken nőhessenek fel, amik skatulyák és sztereotip elvárások helyett valós értékeket mutatnak és elfogadásra tanítanak! Forrás: pagony.hu