A kommunikáló baba és a tárgyképes könyvek
Mirtse Márta pszichológus 2017.11.23. 02:29
Vajon velünk született adottságon alapszik a beszéd kialakulása vagy a tanulás során megszerzett készségek biztosítják fejlődését?
Régi vitatéma ez a kutatók, pszichológusok, neurológusok, nyelvészek között.
Melyik a fontosabb? Mindkettő.
A gyermek számára a nyelvhasználat nem csak cselekvéseinek képezi tárgyát, adja meg értelmét: a nyelv a legfontosabb eszköz arra, hogy az élet nyersanyagából valami lényegeset alakítson ki, kapcsolatba lépjen környezetével, kommunikáljon. Agyunk szerkezetébe be van programozva a nyelv struktúrája, minden ép idegrendszerrel rendelkező gyermek nagyjából azonos időben kezdi hallatni hangját, lép interakcióba, mégpedig elsőként édesanyjával (vagy az őt helyettesítő személlyel).
|
Már az első hetekben megkezdődik az "üzenetközvetítés" közöttük, áramlanak az információk egymástól, egymáshoz. A baba részéről ez elsődlegesen jelzésekben: szemkontaktussal, kézmozgással, testmozgásokkal, differenciálódó arckifejezésekkel, metakommunikációval fejeződik ki. Ebbe a páros helyzetű információáramlásba fokozatosan be-belép az apa, a nagyszülő, a testvér, s ki-ki mondja a magáét az újszülöttnek, csecsemőnek, az új családtagnak, ő meg nézi, hallgatja őket, majd két hónapos kortól kezdve megkülönbözteti édesanyját a többiektől. Ekkor már az anya kitüntetett személy lesz a babának, a legtöbbet őt keresi tekintetével, neki sír, neki hallatja torokhangjait, elemi gőgicséléseit és rá mosolyog.
A legkisebbeknek a nagyobb rajzú, az egy-oldal–egy-kép formátumú fajták, az úgynevezett tárgy-képeskönyvek valók. Legelső darabnak olyat keress, ami mosható, és akár a vízbe is beviheti a baba, vagy vastag, kemény kartonból készült, mert előszeretettel fogja a szájába venni, kóstolgatni vagy éppen tépdesni.
A képek azt ábrázolják, amivel a gyerek saját környezetében állandóan találkozik. Felidézik mindazt, amit a gyermek a képen látható tárggyal vagy személlyel cselekvése közben átélt. A könyvválasztásnál figyeljünk arra, hogy a képek jól definiált, egyszerű, élénk színű rajzok legyenek: a kicsik jobban szeretik a stilizáltabb formákat, mint a fotókat.
Nevet a tárgyaknak
A kommunikáció kialakulása, fejlődése elválaszthatatlan az intelligenciának, a személyiség egészének kialakulásától, fejlődésétől. A leghatározottabban a csecsemő tárgyhasználatában figyelhetjük meg a gondolkodás fejlettségét.
Az a készség, hogy a csecsemőkorú gyermek tárgyakat céltudatosan használjon úgy, hogy felfogja az egymáshoz való kapcsolódásukat, viszonylataikat, azt, hogy például két tárgyat összemérjen - egymáshoz illesszen, új lépcsőfok az intelligencia fejlődése útján. Ha el szeretne érni egy tőle távolabbi tárgyat, amit meg szeretne ismerni, az a távolságból való közelítés szükségességének érzéséből fakad, s annak belátásából, hogy egy valamilyen más tárgyat is használni kell ahhoz, hogy a kívánt kockát megkaparintsa. Ez - a tárgyi összefüggések elemi felismerése - egy időben zajlik annak a belátásával, hogy a tárgyakhoz egy bizonyos hangzócsoport, mint név tartozik.
"A tárgy nevesítésével, név és tárgy összekapcsolásának felismerésével megszületik a beszéd, melynek fejlődése a gondolkodást egy magasabb emberi fokra emeli" - írja Charlotte Bühler fejlődéslélektan-kutató.
A név és tárgy egysége, a konkrét fogalom kialakulása 6-10 hónapos korban megy végbe, a csecsemőkor vége felé. A pontos időpontokat nehéz rögzíteni, egy-egy gyermek fejlődése igen eltérő tempót mutat. Azt azonban tudnunk kell, hogy a gyermek második, társas-társadalmi "megszületése" az első év végére következik be, akkor, amikor járni tud s megszólal.
A szótagok kiejtése elsősorban az utánzás hatására történik, az anya szavainak, szótagjainak ismétlése nagy szerepet kap a beszédfejlődésben, már akkor is, amikor a szavak jelentése elsősorban a hangsúlyozás, a hangszín felfogásán alapszik.
A csecsemő egészséges pszichés fejlődésének elengedhetetlen feltétele a bensőséges anya-gyermek kapcsolat. A fürdetés, a pelenkázás, az öltöztetés nemcsak a kisgyermek fizikális szükségleteit elégíti ki, hanem ezek folyamatában érzelmek, információk cseréje is megtörténik, szóutánzás mehet végbe. A gondozás közben az anyának meg kell értenie a csecsemő arcjátékának, taglejtéseinek, gügyögésének üzeneteit is.
Továbbra is a tárgy-képeskönyvek dominálnak, ezek az un. a mutogató képeskönyvek, mert hol a gyerkőc, hol pedig a felnőtt, esetleg idősebb testvér nevezi meg az ábrázolt tárgyakat, állatokat. A tárgy és a szó kapcsolata ilyenkor mutogatás, keresgélés közben rögződik.A mutogató képeskönyvek képei között nincs összefüggés. Ilyenek a „mi ez”, az „add ide” és a „nézz körül” című könyvek. A kisgyerek az ismeretlen szavakat megtanulja, az ismerős szavakat gyakorolja, és közben ráébred, hogy mindennek neve van.
Ehhez a felismeréshez társul az az öröm, hogy ő is tudja a képen látható tárgyak nevét, és azt is felfogja, hogy az, amit lát, nem azonos vele. Ez a tapasztalat segíti én tudatának fejlődésében, az őt körülvevő világ elhatárolásában.
|
|