A könyv harmadik részében tizenkét játékos feladatot találnak a gyerekek, amelyek megoldása nemcsak szórakozást nyújt, hanem általuk újra átélhetik a mese egy-egy izgalmas mozzanatát. A művet nemcsak stílusa teszi mai gyerekekhez szóló, modern alkotássá, hanem Neuburger-Kohánszky Kinga igazi 21. századi, "street-art" ihlette illusztrációi is .   Részletek a könyvből   "Tündérország e Földön van, bár szemünk elől jól elrejtve, itt él köztünk s szorgoskodik tündéreknek regimentje. Bárhol lehet egy érző kis lény, még ha szemmel nem is látod; tudnod kell, hogy láthatatlan is akad néhány jó barátod, Hogyha bárányfelhőt látsz odafönt és körülötte kéklő eget, biztos lehetsz te is benne, hogy tündérrajok lepik el a leget. Kívánj valamit azonnal, teljesül is, hogyha kéred, lehet akár száz dolog is, nem egyalkalmas a tündérbérlet."     “De azt ne hidd, bárki mondja, hogy a tündéreknek nincs hibája! Mindnek akad gyengesége, legyen bármily csalfa tündérbája. Bár a jótéteményt minden tündér számolatlanul csak ontja, az összes apró teremtménynek akad egy-egy gyenge pontja. Bizony ők is csintalanok, mint minden gyermek és nagy baba, ezért vigyázza a rendet tündérdadák egész hada. A rend fenntartása sokszor nehéz, és egy kissé aggályos, hogy a rosszaság, mint a bárányhimlő, eléggé ragályos.”     "Aprilla szép mosolyától az idő mindig kiderül, de a fényes napsütéstől álomba is szenderül. Néha nemcsak munka után, hanem közben is lustizik; Jól viseli, hogy a többi helyette is dolgozik. Hogy lesz így újra szép tavaszunk, hosszú télből kikelet? Aprilla csak ásít egyet: „Majd ha az ágyból kikelek!” Ezért sokszor az április igencsak szeszélyes, mert a puha párnák vonzása tündérkénkre veszélyes."   "Agusztina válogatós: hiába sok a zöldség nyáron, neki a sok finomság sokszor csak dísz a tálon. De ha egyszer ennyire forró az augusztus, csoda, ha csak hűs dinnyére támad olykor gusztus? A spenótból múltkor az égre kent egy hosszú csíkot, Céklával is festett mellé, de nevelője rápirított. Így történt meg egy szép meleg, felhőtlen napon, hogy szivárvány lett eső nélkül az égi boltozaton." “Akár hiszed, akár nem, Nové kissé hisztis, az indulattól olyan fehér, hogy sötétebb a liszt is. Tiltakozva azt kiálltja: „Nem, nem, nem és nem!” Ha egyszer majd igent mond, a kéménybe kell vésnem. Ez akkor fordul gyakran elő, ha délután nem szundikál, pedig egy kis pihenő tündérfiúknak is dukál! Hangjától az ég mennydörög, azt hihetnéd, majd’ leszakad, úgy remeg a lábam tőle, hogy harisnyámról a szem leszalad.”     "Desztina résztvevőként idén sem sokat haboz, krémet kever, tésztát készít, mázsa meggyet magoz. Feketeerdő tortája valóban nem szokványos: száz fácska már áll belőle, mit habkártyával oltványoz. A piskótatörzsek pálcikaága mind valódi csoki, ezt gyógyítaná szívesen minden harkálydoki! A tejszín rajtuk úgy fest, mintha hó ülne az ágon, a piros meggy a színfolt az egész havas tájon."   "Merci kedve megint harci, nagyon szeret veszekedni, de minden egyes játékért nem kell azért ölre menni! Abban tényleg igaza van: nem szép elvenni a másét, de néha lehet engedni is, a békességért, ha nem másért. De ha Merci nagyon morci, villámokat szór a szeme, és tündért-embert megvacogtat mérgének a heves szele. Ezért aztán márciusban sokszor foga van a napnak, hisz azok, kik szelet vetnek, fagyos viharokat aratnak."   A szerző: Cziráki Marietta   "Hiszem, hogy tündérek léteznek. Ott vannak mindenhol; segítenek, támogatnak, vigasztalnak, felemelnek. Jókedvűek és fáradhatatlanok, arról ismerhetők fel leginkább, hogy érdek nélkül is cselekszenek. E könyv ihletői is bizonyosan közülük valók, még akkor is, ha néha kisördög bújik beléjük… Köszönet érte, hogy megszülettek, és miattuk életre kelhetett ez a történet is." Igyekszem a könyv mottójában szereplőkhöz hasonlítani. Vidáman és tevékenyen élni. Segíteni: anyaként, feleségként, gyermekként, testvérként, barátként, tanárként, gyógyítóként. Örömet jelent a tanulás, és minden érdekel. Erről árulkodik foglalkozásaim száma is: dolgoztam szárazföldön felszolgálóként, levegőben légiutaskísérőként, tengereken szobalányként; voltak gyógynövényüzleteim, majd reflexológusként és fülakupunktúrás addiktólogusként a természetes gyógymódoknak éltem; aerobik oktatóként női tornát tartottam, végül közgazdász-tanárként tanítani kezdtem. Bízom benne, hogy költőként is beválok. Szenvedélyesen kutatom a tökéletesen odaillő szavakat. Ma már szeretem a csendet, a vízparti sétákat, ilyenkor találnak meg leginkább a rímek. Csak remélni tudom, hogy másoknak is legalább akkora örömet jelent a művemet olvasni, mint nekem jelentett megalkotni azt. A jó szórakozáson túl azt kívánom Olvasóimnak, hogy hozzám hasonlóan éljék az álmaikat, és találják meg a körülöttük élő tündéreket, akik majd segítenek az útjukon!