Grozdits Hahó   A kevés néha több a soknál!     Leblanc által megírt, Eve Tharlet által megrajzolt, Szabó T. Anna és Dragomán Pali által lefordított, Manó Könyvek által kiadott és általam elolvasott Kismackó-történetek egy egészen más, fentebb nem említett kategóriát képviselnek. Az első kötet kapcsán jeleztük, hogy olyan könyvről van szó, mely emlékként biztosan túlnyúlik a gyermekkoron. Kellemes, otthonos, biztonságos emlékként. Olyasmiként, ami mosolyt csal az emlékező felnőtt arcára. Olyasmiként, amit szívesen vesz majd elő a mostani gyerek (jövőbeli szülő) a majdani gyermeke kedvéért. Így volt ez az első kötettel, a másodikkal, és van most, a harmadikkal is. Pedig a könyv szövege kevesebb betűt tartalmaz, mint ez a cikk eddig a pontig. Mégis fontos, mégis pontos… mert Kismackó megint olyan kérdésekkel szembesül, amivel minden gyermek: Mi az, amit még nem tehetek? Mi az, amit már nem tehetek? Cumisüveg, kés-villa, autóvezetés… Ehhez túl kicsi/nagy vagy! „Kismackó nagyon haragos. Bármit csinál, a szülei túl kicsinek vagy túl nagynak tartják hozzá. Ebből aztán elege van!” Nincs olyan, aki gyerekként ne találkozott volna ezzel az érzéssel, s nincs olyan, aki szülőként ne érezne együtt az ilyesféle problémán bájosan – de tök komolyan! – kesergő gyermekkel. Mit lehet tenni ilyen esetekben gyermekként? S miként segíthetünk szülőként? Kismackó magától rájön, és rá is mutat arra, hogy ez nem egy múlandó állapot, és ennek a felismerésétől könnyebben viselhető, sőt mókás lesz/lehet az egész probléma (az egész világ). Több tanulsága van ennek a néhány oldalnak, mint pszichológiai segítőkönyvek oldalezreinek, s az sem véletlen, hogy a szöveg nem sajtcetlin jelent meg, hanem szépen illusztrált, órákig böngészhető képektől hemzsegő – de mégis kellemesen szellős – kötetben. Forrás: librarius.hu (4) Oviba megyek>> SOROZATOK AZ ELSŐ HAT ÉVBEN SOROZATOK 6-10 ÉVESEKNEK