Örökké szeretlek
2018.02.01. 10:39
8-10 éveseknek
Írta: Robert Munsch
Fordította: Szabó T. Anna
Kiadó: Manó Könyvek, 2016
Oldalszám: 32
„Örökké szeretlek/örökre ölellek,/ameddig csak élek/a babám leszel.”
Robert Munsch klasszikusát saját családi tragédiája ihlette: ahogy honlapján is írja, feleségével két koraszülött kisbabát vesztettek el, a dalt eredetileg nekik szánta. Ez a dal azonban sokáig csak a fejében létezett, Munsch képtelen volt elénekelni, míg eszébe nem ötlött, hogy egy történetet körít az ének köré.
Így született meg az Örökké szeretlek egy anyáról és az egyre cseperedő, majd felnőtt fiáról, és az élet örök, ugyanakkor megható körforgásáról. (Munsch és a felesége utóbb három gyereket fogadtak örökbe, a könyvet nekik is ajánlja.)
|
A kötetet eredetileg gyerekeknek szánták, viszont egy idő után Munsch és a kiadója egyre több visszajelzést kaptak arról, hogy az Örökké szeretleket rengeteg felnőtt is veszi: szülők, akik saját szüleiket ajándékozzák meg vele, nagyszülők, akik a már felnőtt gyerekeiknek szánták a könyvet, és persze nagyon sokan a gyerekeiknek mesélték az anyuka és kisfia történetét.
Munsch ritmikus prózáját a kötet 1986-os eredeti megjelenése óta számtalan nyelvre lefordították már, és az író honlapja szerint világszerte 15 millió példányban kelt el. Magyarul Szabó T. Anna fordításában olvashatjuk, az illusztrációkat Megyeri Annamária készítette, mutatunk is belőle néhány oldalt:
Gabó olvas blog
Az életünk első és legmeghatározóbb alakja az édesanyánk. Az anyai szeretetről már sokan és sokfélét leírtak. Az egészen biztos, hogy a kötődés anya és gyermeke között egy életen át tarthat. Ahogyan a könyv is ábrázolja. Tömör és kifejező sorai sok emléket felszínre hoztak bennem. Az ábrázolt kisfiú és édesanyja közti szeretet sok elgondolkodtató esetre világíthat rá. Anyának lenni nem kis feladat, valóban örökké tart. Összetartozunk, egy vérből vagyunk.
Nehéz erről bármit írni, ezt érezni kell. Az összetartozást és a felelősséget egymás irányába, ami egy életre elkísér. Persze, anya van ilyen is, mint a könyvben ábrázolt: kissé túlszerető, már ha lehet egy gyereket "túlszeretni". A ragaszkodás fontos. Mégis a kellő időben való elengedés legalább annyira lényeges. Úgy jelen lenni a gyerek életében, hogy ne legyen nyomasztó, ne váljon teherré egyik félnek sem. Szabadon engedni, miközben fognánk a kezét. Önállóvá válását segíteni, majd amikor fordul az élet kereke, érezze a törődés fontosságát a szülője felé. A magányos, egyedül hagyott szülők helyzete szomorú. Ha jól nevelte a gyerekét, szerencsés esetben nem marad magára.
Roppant egyszerűségében rejlik a könyv nagyszerűsége. Egy nagy igazságot dolgoz fel, a gyermek és anya között húzódó misztikus kötelékről mesél, az anyai szeretet végtelenségéről. Igazán szerencsés gyerek lehet, aki ilyen, vagy hasonló anyával "rendelkezik". Erre az eltéphetetlen kötelékre vigyázzon, őrizze sokáig. Anya tényleg csak egy van. A befogadáshoz remekül illeszkednek a rajzok, színeiben és egyszerűségükben. Szívszorító kis történet.
Robert Munsch ritmikus prózája emberek millióit érintette meg az 1986-os megjelenése óta, amit mi sem jelez jobban, mint az, hogy már 15 millió példányban kelt el világszerte. A titok a történet megható egyszerűségében rejlik: az anyai szeretetet és az élet körforgását sikerült megragadnia.
Magyarországon Szabó T. Anna zseniális fordításában és Megyeri Annamária szívmelengető képeivel jelenik meg. Robert Munsch nemzetközileg elismert gyerekkönyv-író, több mint húsz könyv fűződik a nevéhez.
|
|