A számítógépes játékok mesevilágok. Ugyanúgy a fantázia birodalmának részei, mint a Piroska és a farkas és a Star Wars. Teljes mértékben oda-vissza járható a köztük lévő határ, hiszen rengeteg mesét dolgoztak fel számítógépes játékként, és olyan is akad köztük, amiből kalandregény vagy mesekönyv született. Igazából nincs nagyon sok különbség közöttük, csak a tartalomhordozó felület változott.
Honnan jött az ötlet, hogy a Minecraft világában játszódjon a Világvége alsóban megjelent Kockán nyert princess című meséd?
Akkoriban, mikor a mese íródott, elég sokat játszottak a fiaim Minecraft-tal. Ez a játék rendkívül sok lehetőséget nyújt a gyerekek kreativitásának kibontakoztatására, ráadásul közösen is építhetnek, játszhatnak. Tökéletes helyszínnek tűnt a népmese-feldolgozásra, hiszen ismerős a gyerekeknek, és elég helyet biztosít az írói fantáziának is.
Te hogyan vélekedsz erről a játékról? Mit gondolsz róla?
Kifejezetten okos játéknak tartom a Minecraftot. Fejleszti a stratégiai gondolkodást, a konstrukciós készséget, a fantáziát. Mivel lehetőség van arra is, hogy többen együtt fejlesszenek, építsenek egy területen, a kooperáció tanulásában is segít. Vannak olyan játékok, amiket kifejezetten nem kedvelek – de ez nem az.
Volt már rá példa, hogy elkoboztad a gépet, mint a mesében szereplő anyuka? Mit teszel, ha túl sokat „kockulnak?”
Nem, én ehhez túlságosan lágyszívű, sőt, következetlen vagyok. Nem vagyok jó szabályok felállításában és betartatásában, inkább próbálok a srácaim józan eszére hatni. Ha pedig ez nem működik, leginkább morogni szoktam, ez az esetek nagy részében eredményes. Be kell látni, hogy a kockulás az élet része, fontos szociális színtér, kultúraszervező.
Mit szerettél volna megmutatni a meséddel?
Igazából nem törekedtem, hogy valami különleges tanulsága legyen a történetnek… inkább azt szerettem volna átemelni a Malacon nyert királylányból, hogy megszerzett tudás mindig hasznára válik az embernek.
A történetben princess0301 megadja Minecraftozás közben a saját IP címét, jelszavát és telefonszámát egy idegennek, aki nem él vissza a bizalmas információkkal, sőt, nagyon pozitív célra használja végül azokat. Hogyan biztosíthatunk megfelelő védelmet a gyerekeknek a virtuális világban?
Nevelni elsősorban mintaadásal lehet. A gyerekeink figyelik, hogyan viselkedünk a virtuális térben, és tőlünk tanulhatják meg az alapvető normákat: néhány lájkért nem posztoljuk, hogy egy hétig külföldön vagyunk, nem mondjuk meg illetékteleneknek a jelszavainkat, nem 1234 jellegű pinkódokat alkotunk, és effélék. Azt is tudniuk kell, hogy ami valaha kikerült a világhálóra, azt már nem feltétlenül tudjuk befolyásolni, ezért érdemes kétszer meggondolni, posztolunk-e egy nevetséges fotót vagy egy megkérdőjelezhető véleményt.
Itt is fontos a szülői példaadás (és az, hogy a gyerekemről naponta teszek fel általam cukinak tartott képet, és kétóránként posztolom a szellemes megjegyzéseit, NEM jó példa!). Néha elkerülhetetlenül belefutunk hibákba, és a legnagyobb elővigyázatosság mellett is visszaélhetnek az adatainkkal, de fontos, hogy ha ilyesmi történik, beszéljük meg a gyerekekkel is, hogyan lehetünk körültekintőbbek.
Most te kérdezhetsz egy általad választott szerzőtől!
Gimesi Dórától szeretném megkérdezni: amikor a Világvége alsót írtad, járt egy bizonyos dal, dallam a fejedben?
|