Tortát sütünk anyának!
– Ma tortát sütünk anyának az óvoda után – mondta apa. – Holnap lesz a szülinapja!
– Jaj, tényleg! – felelte Palkó. – Márványos piskótát!
Pontban négykor apa elhozta Palkót, és átmentek szembe a boltba megvenni a hozzávalókat.
– A fenébe, otthon hagytam a bevásárlólistát! – bosszankodott apa. – Mit is kell vennünk?
– Tojás, vaj, cukor, liszt... – sorolta Palkó.
– Jól van! És a barna tésztához kakaót – tette hozzá apa, és betett egy doboz tojást a kosarukba.
Együtt összeválogattak mindent, és a pénztárhoz mentek.
Otthon sorban kipakolták a hozzávalókat az asztalra.
– Hol a recept? – kérdezte apa, és feltúrt egy nagy kupac papírt. – Na mindegy, annyira nem lehet nehéz. Fejből csináljuk!
– Először el kell keverni a vajat a cukorral – magyarázta Palkó, és kivette a robotgépet a szekrényből.
– Aztán bele kell ütni a tojásokat – folytatta apa –,most jöhet a liszt meg a kakaópor, bébikönnyű!
Palkó fogta a robotgépet, apa pedig felverte a tojásokat. Amikor beleszórták a lisztet is a tálba, és az egészet összekeverték, hatalmas porfelhőt vertek fel.
Végül két részre osztották a tésztát, és az egyikhez hozzáöntötték a kakaót. Megint óriási felhőbe burkolóztak, csak most barnába.
– Kész! – kiáltotta Palkó, amikor a villájával meghúzogatta a márványmintát a tésztába, és betolta az egészet a sütőbe.
– Most pedig rakjunk rendet, még mielőtt megjön anya – mondta apa.
Palkó morgott egy kicsit, mert szívesebben kinyalta volna inkább a tálat.
Hirtelen kulcs zörgését hallották.
– Ne gyere be a konyhába, anya! – kiáltotta Palkó, és gyorsan becsukta az ajtót.
– Rendben! – felelte anya. – Hmm, de finom illatok vannak itt! Mitől ilyen poros a hajad?
Palkó büszkén álldogált a sütő előtt, és várta, hogy megnőjön a tészta. De az valahogy nem akart nagyobb lenni. Nem olyan volt, mint amikor anya legutóbb márványos piskótát sütött.
Pontosan vacsorára készen lett a sütemény, és Palkó meg apa kitették az erkélyre hűlni. Anya újra bejöhetett a konyhába.
Este, amíg anya a tévét nézte, Palkó és apa még egy kis csokimázat is kent a tortára, és gyertyákat szúrt bele.
– Örülni fog anya – mondta apa. – Bár picit kicsi lett ez a süti.
Másnap reggel Palkó korán felkelt. Kihozta a sütit a konyhából, elővette a gyufát a titkos fiókból, és odavitte apának, hogy gyújtsa meg a gyertyákat. Hangos énekléssel keltették fel anyát.
– Még sosem kaptam ilyen gyönyörű sütit! – ragyogott az arca.
Rögtön az ágyban felvágták a süteményt.
– Fura... vajon mitől lett ilyen kemény? – morfondírozott apa. Szinte fűrészelnie kellett a sütit a késsel.
– Talán kifelejtettétek a sütőport? – harapott bele anya a sütibe.
Apa és Palkó elborzadva egymásra néztek.
– Semmi baj – mondta mama, és morzsák repültek szanaszét a szájából. – Ez a legfinomabb szülinapi sütemény, amit valaha kaptam. Kérhetek mellé egy szülinapi kávét is, hogy leöblítsem?
|