pisztacia42.wordpress.com   Tatu és Patu, akik olvasásitisszel fertőzték meg fiaimat Úgy tűnik, két fiam (reményeim szerint tartósan) elkapta az olvasásitiszt: ez abban nyilvánul meg többek között, hogy a mellékhelyiségbe is már csak könyvvel hajlandóak elvonulni, hogy még egy kicsit kiélvezzék és kiolvassák a könyvet (folyékonyan csak a nagyobbik, Áron tud olvasni, Ábel most elsős és ismerkedik az írott betűkkel). Én azt gondolom, ebben nagy szerepet játszott az, hogy Tatu és Patu történetei kíváncsivá tették őket, így számukra nem kérdés, könyvet olvasni, böngészni kell. De ki is ez a két fura finn kisfú? Tatu és Patu Furaváron laknak, rengeteg érdekes történetbe keverednek. Aino Navukainen találja ki a történeteket és Sami Toivonen rajzolja a figurákat. Az első név egy udvarias, mosolygó hölgyet takar, a második pedig egy kisfiús mosollyal rajzolgató, soha fel nem növő úriembert, ahogy erről 2018 nyarán, a budapesti olvasótalálkozón személyesen is meggyőződhettünk, de erről győz meg ez a fotójuk is.   A két főhős rengeteg kalandon van túl: voltak az űrben, szuperhősök bőrébe bújtak, óvodába tévedtek, miközben fürdőzni indultak. Legfrissebb kalandjukban, a Felező-esetben két elszánt nyomozót alakítanak, akiknek feladata rájönni, miért és főleg ki felezi el a mindennapos tárgyakat. Nem szeretném elárulni a poént, mert a csattanó tanulsága a felnőtteket is megszégyeníti egy kicsit, tessék elolvasni.   A magyar kiadás nyelvezetéért ugyanaz a hölgy, Bába Laura a felelős, aki még finn szakos hallgató korában kezdte el a sorozat fordítását. Azért hangsúlyozom a fordítót, mert a magyar kiadások sikeréhez nagy mértékben hozzájárul a szöveget tolmácsolónak a nyelvi leleményessége is, nagyszerűen átadja a vicces, szórakoztató, de azért a korosztálynak kellőképpen tanulságos történetek lényegét. Még mi, felnőttek is élvezzük, a sokadik olvasásnál is. A fordítónak (meg az élénk finn képzeletnek) köszönhetjük például a legendás szőrősítőgépet, az „Anyád homlokán zokni” kezdetű félrefordítást, amit a Toj6 kommunikátor interpretált rosszul. Ezek a könyvek újra és újra előkerülnek, ezért újra és újra el kell olvasnom a fiúknak őket. Ahogy újra és újra felfedeznek érdekességeket a kötetekben: legutóbb, az étkezést viccesen bemutató kézikönyvben a fiúk egymással versengtek azon, hogy megtalálják az elrejtett laskadarabokat a lapokon. Ilyenkor ötpercenként hangosan kiabálva jelezték, mely újabb fura helyen látták meg azt a bizonyos kunkorodó, tojásból és lisztból gyúrt, majd szárított finomságot. Hogy melyik könyvvel kezdjünk neki a Tatu és Patu világnak? A sorozat első darabja, a 2003-ban megjelent Tatu és Patu fura masinái a legjobb kiindulópont: kevés, de vicces szöveg, szórakoztató rajzok, pont elég ahhoz, hogy tatupatuitiszünk kialakuljon. Nálunk az első Tatu és Patu, az űrpiloták volt, egybefüggő történet a gyermeki  képzelet játékos világából. Tulajdonképpen egyik könyvvel sem lehet tévedni, a karácsonyi történetük is roppant vicces, ahogy az altatókönyv is megfelelően fura és csodálatos. Ha karácsonyra, fiúknak könyvet ajándékoznátok, a 6-7 éves korosztálytól az örökifjakig feltétlenül  ideális meglepetés, de olvastuk már négyévesnek is nagy sikerrel, és persze lányoknak is kiváló szórakozás.