A mese fejezetekre tagoltsága, a megnövelt betűméret és a szellősebben szedett sorok megkönnyítik a meseregény önálló olvasását.   A meseregény hátteréről - elhangzott a könyvbemutatón Boróka története egy régi fehérvári nyáron kezdődött, amikor véletlenül összetalálkoztam egykori gimnáziumi osztálytársammal és a kisfiával. Az akkor 5 éves fiúcskáról kiderült, hogy egy ételallergia miatt nem ehet édességeket, viszont hatalmas vonzalmat érez a könyvek iránt. Amikor más gyerek az anyukáját cukorkáért cipeli a boltba, őt antikváriumba kell vinni mert könyvet kér. A dolog nagyon megérintett, így felajánlottam Rékának, hogy ha megmondják, mi a kisfiú kedvenc állata, írok neki róla egy mesét. Nemsokára kaptam is egy levelet: Lívió kedvenc állata egy fehér sárkány, és úgy hívják hogy Gilice. (Nem ám cica vagy kutya, hanem sárkány, ráadásul egy bizonyos). Így történt, hogy Lívió azóta is szülinapra, karácsonyra mesét kap, ami a sárkányról, és róla szól. Amikor pedig belekezdtem Boróka meséjébe, belecsempésztem egy kicsit őket is. A mesébe kerültek még a kelta tündérvilág hiedelemalakjai: persze kicsit újragondolva. Nagyon szeretek azzal játszani, hogy népmesei elemeket felhasználva saját világot teremtek. A felnőtt olvasó, aki ismeri az ír népmesék szabályosságait, tündéralakjait, majd jól szórakozik azon, hogy melyik figurát ihlette bheansidhe, melyiket pixie, és mit tettem hozzá én, a gyerekolvasóknak pedig remélem kedvet csinálok a népmesékhez. Egyébként olvasóként én is imádom az ilyen könyveket, szórakoztat, amikor felismerhetem a népmesékből, néprajzkönyvekből ismerős hiedelmeket. A másik dolog, amivel szívesen szórakozom írás közben, hogy tovább gondolom a lakóhelyem környékét, de akár a saját lakásunkat is. Például a 13. kerületi spájzunkban közvetlen átjáró vezet Középföldére. A tündérkapu titka tündéreinek varázskapuja pedig a Vizafogó teherpályaudvar egykori romkapuja.  A mesekönyvben így jelenik meg:       A napi munkám során sok gyerekkel találkozom, természetesen ők is hatnak rám és a történeteimre. Nagyon szeretem hogy ma divatosak a különleges keresztnevek. Igazán mesébe illő a Zorka, a Bodza, a Mirkó, igazi tündérnév szerintem a Kiara, Léna is. Mivel ma már egyre gyakoribbak ezek, szerintem sokkal életszerűbb, ha a meseíró ilyen neveket is ad a főszereplőinek, hiszen mai gyerekeknek írok akiknek ez a napi valóság. Ráadásul ezek a nevek igazán jól passzolnak egy tündérekkel játszó, varázsvilágot járó gyerekhez.    Forrás: blackoriole.blogspot.com