Uzsalyné P. Rita   "Az élmény azonban mintegy bepecsételődik az idegrendszerbe, és mintává szilárdul bennünk." „A zene a lélek mosdóvize” (Németh László) – a gyermeki léleké pedig a mese. És ha ez a mese szinte zenél, mert ritmusa, dallama, harmóniája van, akkor ez méginkább igaz. Ilyen mesék Fésűs Éva történetei. A Csupafül 22 meséje fordulatos, izgalmas mesekönyv, benne van a gyermekvilág megannyi kérdése, szorongása, vágya – és a megoldások iránya, a vigasztalás, a bátorítás is. Pontosan azt tudja, amit egy jó mesének tudnia kell. Segít élni, segít jól, okosan és örömben élni. Ahogyan Fésűs Éva egy versében írja, benne van „…a lényeg, / a rejtőzködő, ami sosem látszik, / de a lélekhez szelídült anyagban / tündöklőn ott sugárzik.” Tehát nem kézbe-(vagy észbe)adja, nem kiokít az értékekre, hanem az élményeken keresztül, a gazdag fantáziavilág megelevenítésével „szívbe-írja” mindazt, amit minden szülő feltétlenül át szeretne adni a gyermekének. Felelősségérzet, barátság, talpraesett bátorság, igazmondás, becsület, áldozatkészség, humor és életrevaló huncutság, tisztelet, önzetlenség, szerénység – és sorolhatnánk mindazokat a lélekemelő erényeket, amelyeket finom színekkel rajzol meg az írónő Csupafül derűs és fordulatos kalandjaiban. Miért olyan fontos ez? Mert a gyermek CSAK ezen az úton tanítható, ez lesz maradandó, és alkalmazható a későbbi krízishelyzetekben is. Csak az, amit élményeken, kötődéseken keresztül élhetett át, ráadásul sokszor. Sőt, ne felejtsük el, a mese eredetileg felnőtt műfaj volt! Az érzelmi intelligencia nem a megértésen keresztül fejlődik az emberben. Ha jó a mese, és azzal foglalkozik, ami engem mélyen érint, akkor akárhányszor is meghallgatom! Miért? Mert észrevétlenül elleshetem és mélyen átérezhetem, hogyan tudom kézbe fogni ismeretlen önmagamat és a világot. Mit kezdjek az irigységgel? A féltékenységgel? A csábító, de gyanús „kísértésekkel”? Hogyan szerezhetek barátokat, és mit tegyek, ha megbántottam valakit? Miért nem csak az számít, hogy látták-e a tettemet, vagy nem? Mi ez a belső hang, amit lelkiismeretnek fogunk hívni? Mindezek ott kavarognak minden növekedő személyiségben, (és Csupafül meséiben is!) csak sajnos – vagy hál’ Istennek! – magyarázattal, okfejtésekkel nem segítjük a kibontakozást. (Nyilván Csupafül, Tüskeböki, Kajlatapsi, Szürkeanyu és Drágajó nagypapa sem előadásokat tart vagy szabályokat elemez!) Az élmény azonban mintegy bepecsételődik az idegrendszerbe, és mintává szilárdul bennünk. Még erősebb ez a hatás, ha a mesemondóval együtt éljük át a történeteket, nem beszélve arról, hogy a hallott mese közben belső képeket is készítünk, amelyek segítségével saját problémáinkat is megoldjuk, feldolgozzuk, és ezáltal jótékony szorongásoldó hatással is számolhatunk. Ezért sem maradhat(na) ki egy nap sem a mesemondás! Szinte csak ráadás az a kutatási eredmény, hogy az a gyermek, akinek minden nap mesélnek, hat éves korára mintegy másfél évvel fejlettebb (több tekintetben is: gondolkodás, elemző képesség, szókincs, rendszerező képesség, szövegértés stb.), mint azok, akik csak ritkán részesülnek ebben a tapasztalatban. „Hasonlóvá válunk ahhoz, amiben gyönyörködünk!” – figyelmeztet (vagy éppen buzdít) minket Platón. Hiszem azt, hogy sok-sok ilyen mesét átélve, Csupafülék széles nagycsaládjában, a rokonok, a barátok, a tanítók és a szomszédok nagylelkűségében vagy éppen a nehézségek, kudarcok, hibák jóra fordulásában gyönyörködve mindehhez valóban hasonlóvá válhatunk mindannyian, akik meséljük vagy hallgatjuk Fésűs Éva meséit.   Illusztrálta: Szekeres Erzsébet Kiadó: Kairosz kiadó, 2012 Oldalszám: 172 "Ha Szürkeanyu mesél valamit, egyszer se fintorgatom az orromat, amíg hallgatom. A testvérkéim se fintorgatják. A testvérkéim nagyon szép neveket kaptak az idei salátanaptárból, úgymint: Nyuszóka, Muszóka, Szuszóka, Puhaláb, Tapsika, Pufóka... de itt megakadtak Szürkeanyuék, mert nem volt tovább a naptár. A szomszéd néni egyszer kölcsönkérte, és megette a végét. Nekem ezért nem jutott név, mert nem volt tovább a naptár. A szomszéd néni egyszer kölcsönkérte és megette a végét. Nekem ezért nem jutott név, és egészen addig "csak egy mezei kisnyuszi" voltam, amíg be nem toppant hozzánk Nyuszinagyanyó, hogy megnézzen minket." A Jószagú réten lakom, nyáron pítypangra néz az ablakom. Egér szomszédék és a katicák úgy ismernek, mint rendes nyuszikát, ki szépen fülel, s jókor megijed, ha fű között a szél zizeg. Szeretek bukfencezni a vetésben, vagy hintázni a Ritkabúza téren, és az is mindjárt kiderül, hogy miért lett a nevem CSUPAFÜL.   Tartalom Az első mesében bemutatkozom, és Tüskebökit is bemutatom A második mesében vendégeket várok zabszerdán A harmadik mesében sétálni megyünk A negyedik mesében olyasmi történik, amitől még a zabfelfújt sem ízlik Az ötödik mesében Kajlatapsi lesz a főszereplő A hatodik mesében Ürge Gyurka labdája repül A hetedik mesében fontos megbízatást kell teljesítenem A nyolcadik mesében elfoglalják a hintánkat A kilencedik mesében kiderül, hogy mennyit érnek az én ötöseim A tizedik mesében sárkányt röptetünk A tizenegyedik mesében megpróbálok nagyon jó testvér lenni A tizenkettedik mesében kimerészkedtünk az országútra Kajlatapsival A tizenharmadik mesében pénzt találunk A tizennegyedik mesében elveszítek egy fontos levelet A tizenötödik mesében izgalmas kötélhúzás lesz A tizenhatodik mesében ismét megjelenik Holmi D'Elorzó A tizenhetedik mesében kincset keresünk A tizennyolcadik mesében jó mulatságot eszelek ki A tizenkilencedik mesében farkasnyom is lesz A huszadik mesében ötven szem szamóca van, egy szemmel sem több - majd meglátjátok! A huszonegyedik mesében eldől, hogy lehet-e belőlem húsvéti nyúl A huszonkettedik mesében derék nyuszifiúnak neveznek a katica nénik