5-8 éveseknek Írta és rajzolta: Jeska Verstegen Kiadó: Pozsonyi Pagonyt, 2016 Oldalszám: 96   Kannácska királykisasszony mindig vidám! Hol a kastély ­tetejére mászik a cicát megmenteni, hol Géza gazda malacait szállítja el a születésnapjára kapott helikopterrel, hol egy hintó­méretű labdát rendel magának telefonon. Anyukája, a királynő ­megpróbálja királylányosan illemtudó viselkedésre oktatni, de szerencsére se Anya­királynőt, se Apa tábornokot nem zavarja, ha nem ­sikerül minden éppen úgy, ahogy elképzelték. Nagypapa herceg pedig egyenesen rajong az unokájáért. Így aztán többnyire egy jó nagy puszival és esti mesével végződnek a kis­lányos kalandok. Nem csoda, hiszen Kannácska király­kisasszony legfontosabb törvénye: Minden gyereknek fel kell olvasni egy mesét elalvás előtt! A holland szerző maga illusztrálta eredeti hangú, olvasmányos, vidám meséjét, melynek főszereplője, Katalin Katarina Jozefina egy korántsem átlagos királykisasszony. Mindenki Kannácskának hívja, mert vidám fütyörészése a teáskannához hasonlít, amiben forr a víz, amikor pedig néha mérges, gőz szökik a füléből. Szülei mindent megtesznek, hogy lányuk rangjához illően viselkedjen, egyebek mellett megtanuljon királyi módon integetni, szépen enni, és csöndben játszani. A szertelen kislány azonban gyakran okoz kalamajkát, így akkor is, amikor új barátjával, Pepi malaccal érkezik az iskolába, és ezzel a cselekedetével bekerül az esti híradóba. Mulatságos kalandjainak se szeri, se száma.

 

Találkozik a miniszterelnökkel, akit titokban még Apa tábornok is okostojásnak hív, azután kiállítást nyit meg, részt vesz egy virágbemutatón és egy királyi ünnepségen, telefonál, helikopteren utazik, s eközben mindig történik vele valami vicces. Búvóhelynek használja az ételliftet, s a nagypapával jókat bolondozik. Kitalálja a mesetörvényt, amelynek értelmében minden gyereknek fel kell olvasni egy mesét elalvás előtt. Mindeközben feltűnik mellette Hólabda, a cica, és Trapp is, a nyugdíjba vonuló ló. A mozgalmas, tarkabarka, mulatságos rajzok éppúgy remek szórakozást ígérnek az öt éven felüli gyerekeknek, mint a lendületes, humoros történetek.     “Kannácska királykisasszony hat évvel ezelőtt született. Katalin Katarina Jozefinának nevezték el. Királykisasszonyhoz illő név. De mindenki csak Kannácskának hívja, mert szinte mindig vidám, és olyankor úgy fütyörészik, mint a teáskanna, amiben forr a víz. És azért is, mert amikor néha mérges, gőz szökik a füléből.” Kannácska király­kisasszony legfontosabb törvénye: Minden gyereknek fel kell olvasni egy mesét elalvás előtt! A királykisasszony körül mindig történik valami: hol a kastély ­tetejére mászik a cicát megmenteni, hol Géza gazda malacait szállítja el a születésnapjára kapott helikopterrel, hol egy hintó­méretű labdát rendel magának telefonon, vagy éppen összetöri az összes mélytányért. Anyukája, a királynő ­megpróbálja királylányosan illemtudó viselkedésre oktatni: "– Ma este ünnepség lesz – mondta Anyakirálynő. – Száz vendégünk lesz, és elvárom, hogy illedelmes és bájos legyél. Éppen ezért ma megtanulsz királyi módon integetni! – De hát én tudok integetni! – méltatlankodott Kannácska, majd fellendítette a karját, és hevesen hadonászni kezdett. Anyakirálynő megrázta a fejét. – Drága gyermekem, ez nem integetés, hanem kapálózás. Okvetlenül szükséged van integetőleckére." (folytatás a mesekuckóban)   Szerencsére, sem az Anya­királynőt, sem Apa tábornokot nem zavarja, ha nem ­sikerül minden éppen úgy, ahogy elképzelték. Nagypapa herceg pedig egyenesen rajong az unokájáért. Nagyi hercegnőnek van néhány szabálya, amire mindig lehet számítani. Így aztán többnyire egy jó nagy puszival és esti mesével végződnek a kis­lányos kalandok. Jeska Verstegen könnyed humora, szerethető stílusa a szövegeiben ugyanúgy megjelenik, mint az illusztrációkon, ugyanis a Kannácska királykisasszonyt nem csak írta, hanem rajzolta is.