Az Oscar Wilde halhatatlan történeteiben elénk táruló fantasztikus mesevilágban egy csalogány halálra sebzetten dalol egy szerelmes ifjúért. Egy köztéri szobor arcán könnyek gördülnek alá, leveti aranyköpenyét, drágakődíszeit, és ékességeit a szegényeknek ajándékozza. Egy gyerek megtagadja az anyját, és ezért sorsa mindaddig bünteti, amíg meg nem bánja vétkét. Oscar Wilde, a ragyogó tollú író gyönyörű és szomorú meséiben egy sebezhető világ tárul fel. A boldog herceg meséi több mint száz éve jelentek meg először, és mindmáig együtt olvassák felnőttek és gyerekek.
Oscar Wilde elbeszélései, meséi időtálló történetek szerelemről, szeretetről és barátságról, önfeláldozásról, önzésről és gőgről. Az emberi érzések varázslatos, néhol fájdalmas szépségű ábrázolását a szerzőre jellemző humor, irónia kíséri.
Oscar Wilde 1854-ben született író drámaíró, költő, esszéista és újságíró. Oxfordi diplomája megszerzése után írásaival hamar a londoni irodalmi szcéna központi figurájává vált. Még az amerikai kontinensen is turnézott esztétikai témájú előadásaival. Kanadától a coloradói ezüstbányákig több mint 140 helyszínen beszélt művészetelméletről, költészetről vagy épp lakberendezésről. Londonban ismerkedett meg és keveredett szerelmi viszonyba Lord Alfred Douglasszel, egy fiatal rajongójával. A viktoriánus angol erkölcsök nem tűrték meg a homoszexuális kapcsolatokat, így Wilde-ot a fiú apjával folytatott pereskedés után két év kényszermunkára ítélték, ami testét és lelkét is megtörte. Szabadulása után Párizsba költözött, ahol kölcsönökből és hitelekből, betegeskedve élt egy elhanyagolt szállodai szobában. Néhány nappal a halála előtt megjegyezte:
„A tapétám és én élet-halál harcot vívunk. Egyikünknek mennie kell.”
A kötete tartalma:
A boldog herceg
A csalogány és a rózsa
Az önző óriás
Az önfeláldozó jóbarát
A híres-nevezetes rakéta
Az ifjú király
Az infánsnő születésnapja
A halász meg a lelke
A csillagfiú
prologus.wordpress.com
Engedjétek meg, hogy ismét a borítóval és egyéb külsőségekkel kezdjem az értékelést. A mélyarany színű védőborítót látjuk meg először, amikor kezünkbe fogjuk a könyvet. Minimalista stílusú, de ez a fémes színű háttér szerintem nagyon sokat jelent, ráadásul én ezt utalásnak vélem. Méghozzá a borítón látható figura nem más, mint a boldog herceg és a fecske, a kötet legelső novellájának főszereplői. Ráadásul a herceg és az arany kapcsolatára is gyorsan rájön, aki elolvassa az első pár oldalt. A védőborító alatt, illetve a könyv belsején is a fecske motívuma látható. Ha mindez nem lenne elég, a kötet még illusztrált is!
Nem nagyon szoktam a könyv eleji információkat tartalmazó oldalakat olvasgatni, de most valamiért mégis megtettem. Nem tudom feltűnt-e másnak is, de a kötet azon kívül, hogy limitált díszkiadás, még évforduló alkalmából kiadott példány is. Lengyel Balázs fordította, és most születésének 100. évében új köntösben jelent meg.
Ugorjunk is gyorsan a belső értékekre, ami nem más, mint 9, azaz kilenc mese. Oscar Wilde eredetileg saját gyermekeinek írta őket. Még most megnyugtatnék mindenkit, hogy nem fogok egyesével végigmenni minden és értékelni őket, mert felesleges lenne. Kellően rövidek ahhoz, hogy egyet-egyet elolvashasson bárki, ha akad egy fél órája, de vannak olyanok is, melyek 10 percet sem nagyon vesznek el az életünkből. Ezzel ellentétben, viszont rengeteget adnak hozzá. Nem egy, és nem is kettő mesében találkoztam olyan éleslátással, ami nem mindig esett jól. Ez a könyv Wilde korának lehetett volna a Black Mirror sorozata. Feltéve persze, hogy a háztartásonként legalább egy TV nem lett volna ismeretlen akkoriban. Mindannak ellenére, hogy ezek a történetek nem az elmúlt 100 év szüleményei, még mindig aktuálisak, sőt némelyik egyre inkább.
Külön kiemelném Az önfeláldozó jóbarát c. történetet. Kezdődik az egész némi állatmesei elemmel, csakhogy aztán az állatok kezdenek el mesélni egymásnak emberekről és a barátságról, mindezt számomra kicsit magyar népmesék stílusban. Na, de ebben a mesében nem a jó nyeri el méltó jutalmát! Az igaz barátságról mesél, de úgy, hogy pont az ellentétét írja le. Azt, hogy hogyan használja ki egyik ember a másikat, anélkül, hogy mindezt realizálná. Úgy gondolom, hogy ez nem egyedi eset. Mostanság is rengetegszer előfordul, akár mi vagyunk a kihasználók, vagy a kihasználtak.
Tipikusan az a könyv, amiből bőven elég egyszerre csak egy történetet elolvasni, mert intelligens olvasó utána még jó ideig emészteni fogja. Igazából meglepett a kötet, mert volt benne olyan mese, amit már ismertem, és fogalmam nincs azóta sem, hogy honnan. Talán irodalom óráról? Nem emlékszem, annyi biztos, hogy nem anyáék mesélték nekem ezeket az ágy mellett.
Ajánlom mindenkinek, aki valami szépre vágyik, aki valaki másnak szeretne egy szép könyvet adni, akinek nincs sok ideje olvasni, aki szeret könyvön gondolkozni.
|