|
A láthatatlan fonal
2018.11.20. 01:15
 Az elválással, távolléttel kapcsolatos félelmek enyhítésére
Kiadó: Kulcslyuk Kiadó, 2015
Illusztrálta: Moldován Mária
Oldalszám: 34
Azokat, akik szeretik egymást, összeköti egy láthatatlan fonal. Akkor is, ha éppen távol vannak egymástól. Sőt, még akkor is, ha az egyikük már nem is él. Aki szeret valakit, soha nem lesz egyedül.
A szeretteinktől való elszakadás és távollét mindannyiunknak nagyon nehéz élmény, de a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas. Márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról. Sőt, van, hogy semmi különös nem történik, a gyermek mégis nagyon szorong a hozzá közelállók elvesztésétől, az egyedül maradástól. Néha annyira, hogy még az elalvástól is fél.
Ezt a félelmet enyhíti Patrice Karst lírai szépségű, szívmelengető meséje, mely a világ minden táján meghódítja a kicsiket és nagyokat. Beavat a láthatatlan és elszakíthatatlanul erős fonal titkába, amit csak azok ismerhetnek, akik szeretik egymást. Megnyugtat, vigasztalást és biztonságérzetet ad, segít átvészelni a nehéz korszakokat is.
"Ha hiszel a láthatatlan fonal létezésében - van; megjelenik és rángatni is tudod. Próbáld ki! Csodálkozni fogsz..." (Vekerdy Tamás)
|
|
Luca és Gyuri ikrek. Egy éjjel felébrednek a vihartól, anyukájuk megnyugtatásképp a láthatatlan szeretetfonalról mesél nekik. Hiszen azokat, akik szeretik egymást, összeköti egy láthatatlan fonal. Akkor is, ha éppen távol vannak egymástól. Sőt, még akkor is, ha az egyikük már nem is él. Aki szeret valakit, soha nem lesz egyedül.
"Akik szeretik egymást, azokat életük minden pillanatában összeköti egymással egy láthatatlan fonal, amit a köztük lévő szeretet alkot.
– De ha nem lehet látni, honnan tudjuk, hogy létezik? – kérdezte Luca.
– Ha a szemünk számára láthatatlan is, a szívünkkel érezzük, és ebből tudjuk, hogy össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket szeretünk. Amikor ti az iskolában vagytok, és úgy érzitek, hogy hiányzom nektek, a szeretetetek ezen a fonalon végigfutva elér ide hozzám, és én megérzem a szívemmel. Az olyan, mintha egy kicsit megrántanátok a fonalat.
– És amikor cserébe te is megrántod, azt meg mi érezzük a szívünkkel – mondta Gyuri."
Bár egyikünknek sem könnyű elbúcsúzni olyanoktól, akiket nagyon szeretünk, a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas az élmény - márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról.
Patrice Karst, amerikai ifjúsági szerző meséje ezeket a kelletlen “elszakadásokat” igyekszik megkönnyíteni kicsik és nagyok számára világszerte.
A nemzetközi bestseller már Magyarországon is kapható, itthon ráadásul Vekerdy Tamás ajánlásával avat be a láthatatlan és elszakíthatatlanul erős fonal titkába, amit csak azok ismerhetnek, akik igazán szeretik egymást.
A könyvben van egy jelenet, amikor a kisfiú megkérdezi a mamáját:
"eltűnik-e a fonal, amikor haragszik rájuk?"
A szülő pedig azt feleli:
"nem, mert a szeretet erősebb, mint a harag."
Ám a haragot általában sajnos egyszerűen “látványosabban”, hangosabban nyilvánítjuk ki az emberi kapcsolatokban, mint a szeretetet – amelyről gyakran nem is beszélünk, hiszen “természetes”, hogy jelen van, “mondani se kell”.
Alapvetően fontos rendszeresen mondogatni a “szeretlek” szót?
Vekerdy hisz az amerikaiak módszerében, ha nem is abban a néha extrém formában, ahogy filmekben látjuk.
„Szintén Amerikából tudkuk, hogy minimum egy simogatás mindennap kijárna mindenkinek. Tehát a szeretet valamilyen kinyilvánítása, akár csak egy néma pillantásban, vagy olyan belső örömben is, amit a gyerek rejtélyes módon megérez.”
Ez pedig nem csak a gyerekeknek fontos: emlékeztetni önmagunkat láthatatlan fonal létezésére – amely minket, felnőtteket is összeköt a szüleinkkel megnyugtat, vigasztalást és biztonságérzetet ad, és segít átvergődni a legnehezebb időszakokon is.
Patrice Karst legismertebb műve, A láthatatlan fonal (The Invisible String) a világ számos országát bejárta, nemzetközi bestseller. A mesekönyv magyar nyelven a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg a napokban. Karst meséjének magyar kiadását Moldován Mária illusztrálta, az angol nyelvű változathoz Geoff Stevenson készített rajzokat.
A két illusztrátor munkáját – az eredeti mű ismeretének hiányában – nem tudjuk összevetni, de nincs is erre szükség. Moldován Mária színes, szerethető képi világot teremtett a meséhez.
A könyv mindössze 34 oldalas, s ebből a történet csupán 4-5 teljes oldalt foglal el. Ha először olvassuk fel gyerekeknek, célszerű napközben egy órácskát a könyvre szánni. Percek alatt a végére érünk, de borítékolható, hogy a gyerekekben megfogalmazódnak kérdések, melyekről beszélgetni kell velük.
S épp ez a könyv, a szerző célja: kibeszélni, ezáltal enyhíteni a gyerekekben az elválással, távolléttel kapcsolatos félelmeket.
Forrás: Életszépítők
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
